Hivatalosan is elnevezem ezt a hetet zaba-hétnek. Oké, még mindig fáj a derekam, két erős gyógyszert is szedek rá, kenegetem, masszírozom gyógyszertári krémmel.. de már napok óta nem javul. Sőt: ma rosszabb volt, mint tegnap.
Ezen kívül pénteken két zh-m is lesz, amiből egy iszonyúan fontos, és sajnos nem állok a helyzet magaslatán, egyenesen küszködök a tanulással... :(
Az utóbbi hetekben amúgyis folyamatos küzdelemben álltam az evéssel, de a sport sokat segített. Jobban is éreztem magam tőle, magabiztosabb is voltam, és többet is ehettem :D
És most... csütörtök óta semmi sport a derekam miatt. Ez kikészít. Most biztos azt hiszitek, hogy tiszta hülye vagyok, örüljek a pihenésnek! De én már teljesen kész vagyok ettől, ha futhatnék egy jót, rögtön jobb kedvem lenne, és a tanulás is jobban menne :/
A diétát persze tartani kell(ene), ami az első pár napban még ment is, de tegnap és ma iszonyatosan bekajáltam.
Egyszerűen szörnyű dolog ez: mondjuk kora délutánig jó vagyok, aztán délután-este mindent megeszek, amit csak találok. Jó, szerencsére a csokihoz meg ilyesmihez még nem nyúltam, csak az úgymond diétás / egészséges dolgokhoz... de mit számít ez, ha egyszerűen túl sokat eszem???
Most ott tartok, hogy nagyjából elpusztítottam, ami a kamrában volt édesség-féle. (müzliszelet, diabetikus keksz, földimogyoró... a hűtőből update csokipuding...)
A nagy kérdés, hogy MIÉRT teszem ezt magammal? Nem vagyok már éhes. Az eszem tudja, hogy nem kéne. Tudom, hogy így meg fogok hízni. Ráadásul utálom most magam, ha a tükörbe nézek... De mégis megy tovább a zaba...
Azért írom ezt a bejegyzést, hogy még jobban elszégyelljem magam, és legyen végre motivációm és akaraterőm (!), hogy egyek normálisan. Finomakat szoktam enni, nem szoktam éhes lenni, szokott lenni édesség is... Mégis mi mást kérhetnék még?
Na szóval szidjatok le jól, most erre van szükségem.