2013. március 27., szerda

Mélypont

Hivatalosan is elnevezem ezt a hetet zaba-hétnek. Oké, még mindig fáj a derekam, két erős gyógyszert is szedek rá, kenegetem, masszírozom gyógyszertári krémmel.. de már napok óta nem javul. Sőt: ma rosszabb volt, mint tegnap.  

Ezen kívül pénteken két zh-m is lesz, amiből egy iszonyúan fontos, és sajnos nem állok a helyzet magaslatán, egyenesen küszködök a tanulással... :(

Az utóbbi hetekben amúgyis folyamatos küzdelemben álltam az evéssel, de a sport sokat segített. Jobban is éreztem magam tőle, magabiztosabb is voltam, és többet is ehettem :D

És most... csütörtök óta semmi sport a derekam miatt. Ez kikészít. Most biztos azt hiszitek, hogy tiszta hülye vagyok, örüljek a pihenésnek! De én már teljesen kész vagyok ettől, ha futhatnék egy jót, rögtön jobb kedvem lenne, és a tanulás is jobban menne :/

 A diétát persze tartani kell(ene), ami az első pár napban még ment is, de tegnap és ma iszonyatosan bekajáltam.

Egyszerűen szörnyű dolog ez: mondjuk kora délutánig jó vagyok, aztán délután-este mindent megeszek, amit csak találok. Jó, szerencsére a csokihoz meg ilyesmihez még nem nyúltam, csak az úgymond diétás / egészséges dolgokhoz... de mit számít ez, ha egyszerűen túl sokat eszem???

Most ott tartok, hogy nagyjából elpusztítottam, ami a kamrában volt édesség-féle. (müzliszelet, diabetikus keksz, földimogyoró... a hűtőből update csokipuding...)

A nagy kérdés, hogy MIÉRT teszem ezt magammal? Nem vagyok már éhes. Az eszem tudja, hogy nem kéne. Tudom, hogy így meg fogok hízni. Ráadásul utálom most magam, ha a tükörbe nézek... De mégis megy tovább a zaba...

Azért írom ezt a bejegyzést, hogy még jobban elszégyelljem magam, és legyen végre motivációm és akaraterőm (!), hogy egyek normálisan. Finomakat szoktam enni, nem szoktam éhes lenni, szokott lenni édesség is... Mégis mi mást kérhetnék még?

Na szóval szidjatok le jól, most erre van szükségem.

9 megjegyzés:

  1. Kedves Bella!

    Mivel olvaslak egy ideje és mindig motiválónak és példamutatónak tartottam a blogodat, így naná, hogy eleget teszek a kérésnek! Szidni ugyan nem foglak, de a probléma nagyon is ismerős. Ami nálam segíteni szokott észhez térni és a visszazökkeni az eredeti kerésvágásba az egy nagy pofon a valóságtól. Például ha egy zaba után ráállok a mérlegre. Még akkor is, ha tudom, hogy nem reális, amit mutat, de elszörnyeszt annyira az eredmény, hogy megembereljem magam. Vagy direkt olyan ruhákat válogatok a következő napra, amiket "bezabálva" kényelmetlen lenne hordani. Lehet, hogy ostoba trükkök ezek, de tapasztalatom szerint, ha egyszer már 1-2 napot kibírt úgy az ember, hogy nem evett össze mindent akkor helyre áll a rend. Ha hosszabb ideig nem sikerül, na akkor jár úgy, mint én! :D Én több hónapos munkámat romboltam le ezzel a hozzáállással és utálom magam miatta. De egy reggel úgy döntöttem, hogy elég, lemértem magam, elszörnyedtem és belevágtam újra. A célom ezúttal az, hogy feltárjam az efféle buktatók okát (amellett, hogy lefaragom ismét, ami feljött rám). Vajon miért tömi magát az ember, ha problémákba és nehézségekbe ütközik? Elindítottam én is egy blogot, hogy nyomonkövessem majd az alakulásomat és azt, hogy sikerül-e kiköszöbölni a lelki buktatókat ezúttal. Enélkül sajnos sose lesznek tartósak és maradandóak az eredmények. Ha érdekel esetleg szívesen leírom majd privátban, hátha éppen ott találsz egy olyan ötletet, ami segíthet.:) Annyira viszont nem vagyok azért pofátlan, hogy itt reklámozzam. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    2. Szia! Nyugodtan kiírhatod, nem zavar, és szívesen olvasnálnak! És hátha másnak is segít :)

      Köszönöm szépen a bíztatást, és a tippeket. Ez a kényelmetlen ruha dolog nagyon tetszik, biztosan kipróbálom!:D

      Szerintem ezek a ''trükkök'' egyáltalán nem ostobák, igazából szerintem minden csak jó lehet, ami ilyenkor észhez térít...

      Annyira igazad van egyébként, a legfontosabb kérdés ilyenkor az, hogy mégis miért teszem ezt magammal? Sajnos tudom én, hogy lelki okai vannak, de hogy pontosan mi... sokat gondolkozom ezen mostanában, és arra jutottam, hogy talán félek a sikertől.

      Ez elég hülyén hangzik, de van benne azért valami. Félek tőle, hogy egyszer úgy fogok kinézni, ahogy mindig is szerettem volna, aztán nem leszek képes megtartani. Vagy valami ilyesmi... Vagy elérem az álomalakot, és irigykedni fognak rám a lányok, és még kevesebb barátnőm lesz.

      Hát ez nagyon hülyén hangzik így elolvasva, de...

      Az is alátámasztja ezt, hogy mostanában gyakran (mondjuk heti rendszerességgel) álmodom arról, hogy valamilyen rendezvényen, vagy akárhol elkezdek sütit / csokit enni, és nem tudok leállni.

      Pedig igazából ilyen az életmódváltásom kezdete óta még sosem fordult elő... Oké, most jól bezabáltam, de most sem csokiból, ez elég sovány vigasz, de ez is valami :D

      Törlés
  2. Akkor bátorkodom leírni ide, ha tényleg nem bánod. http://dietavisszhangok.blog.hu/ Ez lenne a blogom, remélem nem lesz tiszavirág életű. :D
    Az álomalak elérésétől való félelemben tényleg lehet valami. Bár én inkább attól tartok, hogy hiába érem el, nem azt kapom majd tőle, amit vártam. Nem lesz olyan jó érzés és nem tesz majd boldoggá vagy elégedetté. Siker ide vagy oda ugyanúgy hiányozni fog még valami.

    A sütievős álmokat meg ne is mondd. Mikor ilyenből ébredek, mindig megijedek, hogy "úristen bezabáltam" :D Aztán miután megnyugodtam, hogy mégsem már azt kezdem el sajnálni, hogy én hülye legalább álmomban végig ehettem volna azt a sok csokit meg sütit, ami a való életben igencsak ártalmas. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én attól is félek, hogy ugyanúgy nem fogom magam szépnek látni, meg nem leszek elég magabiztos... Mostanában is ez van. Valahogy ahhoz sokkal több idő kell, hogy elfogadja az új önmagát az ember, mint hogy lefogyjon.

      Megnézem a blogodat :)

      Törlés
  3. Szia! Nálam is nagyon ismerős most a probléma, ugyanis a derekam is fáj már hetek óta, ráadásul rám is rámtört a falásroham, csak nekem sajnos már kicsit több mint egy hónapja, én ennyi idő alatt vissza is híztam 5 kilót :(
    Én először a kajálással szaladtam el, elkezdtem egyre többet enni, de edzettem mellette Insanitytől kezdve Jillian-en át futásig sok mindent, úgyhogy nem romlott annyira vészesen a helyzet, viszont az elmúlt két hétben a derekam miatt nem tudtam edzeni.. sajna megpróbálkoztam azért vele, de utána csak jobban fájt nekem is, szóval pihire kellett fogni magam, és ezzel kezdve eszméletlenül elkezdtem elcsúszni a kajával.. aztán mindig azt mondtam, hogy nem baj, majd holnaptól folytatom a normális kajálást:D aztán nekem is sokszor előfordult, hogy délelőtt jól megvoltam, de aztán nálam volt olyan hogy délután fogtam magam, sütöttem egy tepsi (abszolút nem diétás) sütit, és bevágtam az egészet a nap folyamán.. :D

    talán az edzés valamilyen szinten ad egy kis keretet a napi kajálásokban, nem?:D előtte már 1-2 órával ugye nem jó enni, aztán 1 óra maga az edzés, utána meg úgyis valami normális fehérjés kaja megy, azzal is tele van egy ideig az ember, és máris 4-5 óra nem zabálással telt a napból:D így edzés nélkül viszont tényleg elég rossz, márcsak azért is mert utána tényleg jobb kedve van az embernek:D

    én most 3 napja mondtam azt, hogy elég ebből és visszaállok a normális kajálásokra, főleg, hogy láthattam életem legmagasabb súlyát is a mérlegen, bár tudom hogy nem a kilók számítanak elsősorban, de ez azért mégiscsak jelent valamit :D eddig én 1400-1500 kalóriákat ettem egy nap, én az 1200-1300-at nagyon kevésnek találtam, főleg edzés mellett.. mostanában viszont olvasgatok egy jónak tűnő oldalt face-n, a Sasafitness-t, nem tudom te olvasod-e esetleg? nála olvastam mostanában nagyon jól megmagyarázva, hogy nők esetében minimum 1800-2000 kalória az, ami optimális és hosszú távon tartható, és hogy abszolút nem jó dolog főleg edzés mellett ilyen 1200-1600-as diétákat csinálni.. én pedig eddig szinte mindig ezekkel próbálkoztam, mert ugye tényleg szó szerint szinte mindenhol ez olvasható.. mindig elég gyorsan mentek is le a kilók, de én egy idő után mindig feladtam, én nem tudok ennyi kalórián működni hosszútávon :D szóval én most erre a megemelt kalóriás dologra váltok, kíváncsian várom mi lesz:D

    a sikertől való félelemhez hozzáfűzve, pont ugyanebben a cikkében ír valami olyat, hogy igazából ha sikerül elérni a célt az tulajdonképpen nem jár olyan sok mindennel, néhány dícséret hogy megcsináltad és kész.. lehet, hogy nagyobb változásra számítunk és tartunk attól, hogy igazából semmi nem fog történni?:D hát mondjuk én nem tudom, én nem érzem úgy hogy annyira nagy változást várnék, igazából már az is boldoggá tenne, ha azok a ruhák amik tetszenek végre normálisan állnának rajtam...:D ti mit gondoltok erről? bár persze az igazi változás úgysem a külső környezetből jön, hanem az, ha nem ,,utálja" az ember azt amit a tükörben lát..:D ja, és itt jegyezném meg akkormár, hogy semmiképp ne utáld amit a tükörben látsz, még akkor sem ha csak most a nagyobb kajálás miatt van így, mert a legutóbbi képeken látszik, hogy nagyon jó alakod van már, és szerencsés vagy, mert az arcod is szép, szóval igazán nincs mi miatt aggódnod.. szerintem még néha szükség is van ilyen pár nap nagy evészetre, hogy utána újult erővel lehessen folytatni mindent:D
    hú, ez jó hosszúra sikeredett:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na most már névtelenség nélkül.

      Szia!

      Szerintem, ha szimpatikus neked az 1800-2000 kalóriás elmélet és meggyőző érveket is találsz mögötte, akkor vágj bele bátran. :) Fontos, hogy olyasmivel kísérletezzen az ember, ami neki jó ötletnek tűnik és ne feltétlenül azzal, amit (majdnem) mindenki más csinál. Ők is tévedhetnek és amúgy sem vagyunk egyformák. :)
      Igaz én is az 1200 kalóriások táborát gazdagítom, de nem tervezem ezt tartani egy életen át, csak a súlycsökkentő szakaszban. Később, ha már az alakformálásra lesz szükségem, akkor felemelem szép fokozatosan a súlytartóra. Persze az alapanyagok nem változnak akkor sem, mert az sem mindegy miből jön össze az 1200 vagy 1800. A terveim ezek, aztán sose lehet előre tudni, ebből mi és hogyan lesz megvalósítható.
      Az áhított ruhadarabok viselése biztos ad majd némi boldogságérzetet az embernek. Vagy azért, mert sose volt jó alakja és most végre hordhatja ezeket is, vagy azért mert régen jó volt és most végre visszanyerte. De azért ez önmagában nem old meg minden önértékelési problémát. Aki túl hosszú ideig érezte magát rondának az alakja és a súlya miatt, az vékonyabban is "ronda" marad. Főleg akkor, ha ezzel párhuzamosan nem fektetett túl nagy hangsúlyt az többi alakítható dologra sem a megjelenésében. Például frizurára, öltözködésre. Hiszen amíg a rossz alak elrontja, addig minek? Majd ráér akkor ha már minden a helyén lesz. Ahogy feszengés nélkül élni is...
      Szóval igen, ez is egy félelmem, hogy mi van akkor ha ott lesz a vékonyabb, feszesebb, formásabb test és mégsem lesz elég jó. Akkor nem nagyon lesz más ötletem, hogy mitől lehetne jó. Így legalább meg tudok nevezni egy konkrét problémát. A problémák pedig megoldhatóak.
      Ami a nagy evészetet illeti, tényleg kell néha ennyi lazítás, akkora diétanáci senki sincs, hogy soha ne csábuljon el és mindezt úgy, hogy őszintén remekül is érezze magát. De veszélyes dolog ez, mert sokkal nagyobb önuralom és akaraterő kell ahhoz, hogy visszatérjen a helyes útra, mint ahhoz, hogy ne szegje meg a saját szabályait.

      Remélem nem gond, hogy bár nem nekem lett címezve a fenti alapvetően, de reagáltam rá. Jah és hogy nem vagyok még pszichiátriai eset a sok lelki nyűgömmel. :D

      Törlés
    2. Na igen, lehet hogy ezt most egy kicsit sikerült figyelmen kívül hagynom, hogy a súlycsökkentő szakaszban ez eredményes, és akkor utána meg megemelni, én most nagyon arra koncentráltam, hogy valami olyasmit kialakítani ami egyből hosszú távon tartható:D egyébként elég sokáig ettem 1400-1500 kalória körül és tényleg gyorsan mentek le a kilók, sőt karácsony előtt pár nappal már csak 4 kiló választott el az álomsúlyomtól, dehát karácsonykor meg megint elszaladtam egy picit a kajálásokkal:D
      a lényeg, hogy nem szabad feladni egy-egy bukkanó után, újra kell próbálkozni amíg nem sikerül:):D

      Törlés
    3. Húúú, bocsi a késői válaszért, ma két zh-t is írtam, csöppet elhavazódtam :)

      Sasafitness-t nem követem fb-on, de ezt sürgősen pótlom, mert azok alapján, amit leírtált, szimpi :)

      Én is 1200 kcal-os diétával kezdtem, sőt, hónapokig csont nélkül ment (néha voltak nehezebb pillanatok, de alapvetően elmondhatom, hogy nem igazán voltam éhes, és elég jól bírtam).

      Aztán jött egy pont, amikortól folyton éhes voltam. Nem nasit kívántam, hanem tényleg éhes voltam, bármilyen kajára. De ez igazából érthető is, mivel nagyon nagyon sokáig kemény diétát tartottam...

      És most már, ~56 kilósan (bár ez nem feltétlenül kilófüggő, csak én most tapasztalom ezt) ha nem eszek mondjuk 4 órán keresztül, már a falat kaparom az éhségtől, szédelgek. Na szóval nekem az a járható út szerintem, ha mondjuk 3 óránként eszek, de nagyon max. 4 óránként. Számomra tehát a legjobb az, ha nem eszek egy étkezéskor túl sok kcal-t, de egy nap többször.

      Tudjátok én a MyFitnessPal fórumát minden nap olvasom, és érdekes, hogy ott kb. az emberek 90%-a a magasabb kalóriabevitelben hisz. Merthogy így pl. nem lassul le az anyagcseréd, minden megfelelő tápanyagot megkapsz, és nem éhezel (hát ez nem utolsó szempont :D)

      Plusz! Azért is jónak gondolják, mert ezt hosszútávon is lehet tartani, és nem fogod hat hónap múlva visszahízni az öszes leadott kilót. Nyilván nem törvényszerű, hogy visszahízza az ember csak ugye ha hosszú ideig keményen diétázol, félő, hogy egy idő után kimerülsz, és nem bírod tovább.

      Tényleg valami olyasmit kell kialakítani, amit egész életében tud követni az ember, legalább nagyjából :)

      Na szóval ezek alapján a vélemények alapján emeltem meg én is a kalóriabevitelemet, és abszolút pozitívan csalódtam a dologban. Azonnal elkezdtem újra fogyni! (Most olyan 1600 kcal-on vagyok, de sportos napokon felmegyek akár 1800-ig is). Igazából azon gondolkozom, hogy ahogy elkezdem újra az intenzívebb mozgást, még jobban megemelem a kalóriabevitelt.

      De igazából van ebben a megemelt kalóriabevitelben logika is, bármennyire furcsán is hangzik elsőre. Gondoljatok bele: elégettek mondjuk 5-600 kalóriát 1 óra edzéssel... Ha mondjuk ezt 1200 kalóriás diéta mellett csináljátok, akkor lényegében a szervezeted csak 600 kalória energiához jut táplálékból! Azért ez elég kevés szerintem...

      Tehát én úgy gondolom, hogy a nettó kalóriák számolása is jó út lehet (tehát a kajával bevitt kalóriák mínusz a sporttal elégetett kalóriák összege legyen mondjuk 1200)

      Egyébként az MFP fórumában nagyon sok pozitív példa van ezzel kapcsolatban, hogy valaki ilyen magasabb kcal bevitellel fogyott le. Érdemes nézegetni :)

      Juuj kezdek nagyon hosszú lenni, de Greencateye, annyira egyet kell értenem veled! Pont ezt érzem: hiba fogytam egy csomót, még mindig nem vagyok magabiztos!

      Tehát a külső egy dolog, de csak ettől még nem érzem magam jobban.

      Pontosabban néha-néha felcsillan a remény, és úgy érzem, jól nézek ki; aztán másnap ismét olyan érzés a bőrömben lenni, mint amikor duci voltam.

      Furcsa dolog ez. Nagyon sok idő kell ahhoz, hogy úgy lássam magam, ahogy tényleg kinézek. Valahogy sokszor nem így érzem magam, értitek? :S

      Egy csomó mindenre akartam reagálni, de azt hiszem leragadtam a magas kalóriabevitelnél, ne haragudjatok :) De most nagyon izgat ez a téma!

      :)

      Törlés