A nagy visszatérés

Jelentem: itt vagyok! Túl 9 vizsgán, lelki mélységen, betegségen - de újult erővel! 

Nem szeretnék itt túl sokat írni, de már most az elején megígérem, hogy nem szépítek semmit, ami félrement, azt is leírom. Ebből is lehet tanulni :)

Szóval elkezdődött decemberben a vizsgaidőszak. Karácsonykor voltam egy hetet otthon, amit kaja és sport szempontjából is csillagos 5-ösre teljesítettem szerintem. Karácsony hetében 5x edzettem (vittem magammal haza a nagyobb bellt), infraszaunáztam*, visszafogottan és okosan ettem. Mindennek az eredménye az lett, hogy nem hogy híztam az ünnepek alatt, még fogytam is, 54 kiló voltam.

 Nyírfacukros minizserbó a Vári cukrászdából

*a szaunázás nem fogyaszt (!!), de nagyon egészséges, mellesleg imádom, és egy jó edzés után még jobban esik a testemnek.

Szuper! Célom az volt a vizsgaidőszak alatt, hogy az 54,5 kilót tartsam, és azzal már boldog leszek.

Aztán jött a Szilveszter, ahol kicsit sok sütit ettem, de alapból úgy terveztem, hogy ezen nem izgulok, úgyhogy ezt nem is bánom. Amit inkább, hogy amikor hazajöttem igencsak korán (mert 2.-án vizsgáztam) megittam egy pohár aszkorbinsavas vizet, ami irtó rosszul esett, komolyan azt hittem, hogy megpusztulok.

 Mazsolával

 

 Szilveszter

Még mindig nem egészen tudok mit kezdeni az alakommal:

elégedett vagyok vele, vagy nem? Egyszer igen, egyszer nem... 

Ezzel a képpel is kb. így vagyok.

 

Nagy reményeket fűztem az aszkorbinsavhoz, de sajnos én senkinek sem tudom ajánlani. Egy pár hétig ittam, de iszonyúan savas (hát ez nem meglepő mondjuk! :D), én alapból szívószállal ittam, hogy legalább a fogaimnak ne legyen olyan rossz. A gyomrom abszolút nem bírja, rosszul vagyok tőle, és vannak kétségeim afelől is, hogy mennyi tud felszívódni a megivott mennyiségből. Én ezentúl csak tablettás C-vitamint fogok fogyasztani, nekem nem jött be a por, hiába olcsóbb. 

Na de kicsit eltértem a lényegtől :)

Januárban is ment tovább az edzés, heti 4-5 alkalommal, ezzel nem volt gondom a vizsgaidőszak alatt. Eljutottam arra a pontra, hogy annyira ingerszegény környezetben tengődtem hosszú hetekig, és annyit kellett ülni és tanulni, ülni és tanulni... hogy az volt számomra a jutalom, ha a nap végén edzhettem.

Az evés is egész jól ment, egy időre áttértem az 1910 kcal-os étkezésre, hogy jobban bírjam az edzést. Érdemes itt megjegyeznem, hogy ez ennyi edzés mellett még mindig kalóriadefictnek számít nekem!

Kókuszzsíron sütött csirkemell filé, basmati rizs, joghurtos ubi

Vizsga előtti, ill. vizsganapokon azért nem igazán tudtam tartani a dolgokat, volt félrekajálás is. Ugyanakkor edzés és betartott kajálás mellett is azt tapasztaltam, hogy inkább fölfelé "igyekszik" a súlyom, amiért marcangolom is magam néha rendesen...

Ugyanakkor ha belenézek a tükörbe, én ezt nem látom. Nem is akarom magamnak azt bebeszélni, hogy jajj, biztos izmosodom (persze ez tök jó lenne), de bármennyire objektíven is nézem magamat a tükörben, nem látom azt, hogy most rossz irányba mentem el.

A mérleggel azért nem vagyunk nagyon jóban, most 55,5 kg vagyok.

De majd fognak készülni képek is, csak kicsit összeszedem még magam!

És most néhány számomra fontos dolog, eredmény :)

1. Pisti, az edzőm szerint: "sportolsz te még valamit ezen kívül?" Mondtam neki, hogy nem, viszont itthon még lenyomok pluszba heti 2-3 edzést bellel. Már ez önmagában óriási dícséret számomra, hiszen ez nem pusztán egy kérdés, ebben már benne van az is, hogy mit gondol rólam a kérdező :) Ha értitek, hogy mire gondolok.
   
   Hozzátette még azt is, hogy olyan alakom lett, mint egy crossfites lánynak, na persze nem olyan durván; de ne is legyek soha olyan!
   
   No, hát ez egy nagyon hízelgő dícséret, természetesen nem egészen így van a dolog, de attól még azt kell mondanom, hogy talán ilyen szépet még sose mondtak nekem. :)
2.  Decemberben elkezdtem nyújtani a spárgára, ezt a videót szoktam csinálni, szerintem tök jó. Januárban pedig eljutottam odáig, hogy az egyik oldalon sikerült lemennem spárgába teljesen! Nagyon büszke vagyok magamra :)
3. Volt egy nagyon szuper, nagyon kemény edzésünk, amiben több 10 perces körben dolgoztunk. Minden etapnak megvolt a gyakorlatsora, tehát csinálj meg megadott számú x gyakorlatot, majd y-t, stb. Az volt a lényeg, hogy bele kellett férni a 10 percbe. Na most ezt úgy indítottam, hogy kezembe vettem a 14 kilós súlyt, mert úgy éreztem, hogy nekem ez már swinghez, guggoláshoz kell. És megcsináltam! :)
   
   És most dicsekedni fogok, de: minden kört én fejeztem be a leghamarabb, majd' meghaltam a végére, de le akartam győzni mindenkit! Ha már a súlyok nehézségében soha nem leszek én a legjobb (miről is beszélünk, bármelyik pasi kiröhögné a kis babasúlyaimat kb, de ez így van jól :), legalább állóképességben legyek én a legjobb! Ja, és négyütemű fekvőtámaszt is kellett csinálni, ami gyilkos, de egyébként nagyon jó gyakorlat.

 Hedonista reggeli futás után:
Bacon, rántotta, mini croissant 

(bolti leveles tésztából, még melegen!), forró kakaó

És akkor most a rossz. Az utolsó vizsgám előtti 1-2 napban olyan szinten padlón voltam lelkileg, hogy már sírógörcsök jöttek rám (higgyétek el, hogy ennél sokkal erősebb vagyok, és soha nem szokott velem ilyen lenni, sírni is csak nagyon ritkán szoktam, tényleg!!), vizsga előtti napon bevágtam egy tábla diabetikus csokit, stb... 

Azt hittem kikészülök lelkileg. Sikerült az immunrendszeremet is annyira legyengítenem, hogy meg is betegedtem, orvoshoz kellett mennem, gyógyszerszedés, stb. Ez még jobban stresszelt.

Szerencsére sikerült a vizsgám, és azóta eltelt már pár nap - de még mindig azt veszem észre magamon sokszor, hogy egyszerűen gyomoridegem van! Kimegyek a konyhába, teszek-veszek pár percet - de le kell ülnöm, annyira semmi erőm.

Mindemellett napi 10-11 órákat alszom, és még így is olyan szinten kimerült vagyok, hogy semmire nem bírom magam rávenni.

 Túrós dallam, változtatásokkal

Videó recept itt
* 500 g zsírszegény túró

*2 nagy tojás

* 1 csomag vaníliás pudingpor

*vaníliaaroma

*150 g nyírfacukor

*1 kis doboz tejföl

* ízlés szerint meggy

Összekeverni mindent, sütőpapíros piteformába önteni, meggyel megszórni. 

Előmelegített sütőben, 200 fokon kb. 30 percig sütni (tűpróba).

8 szelet lesz belőle, jó étvágyat!

És a legdurvább! Ma péntek van, de egész héten nem edzettem :) Ma már elmegyek edzésre, mondjuk nem tudom, hogy ilyen körülmények mellett hogy fog menni, meglátjuk.

A vizsgám után egyébként mindent összeettem, de tényleg! Ezer éve nem volt már ilyen. Chips, Milka csoki, KFC-s kaja :D Jó, utána összeszedtem magam, de nyugodtan vessétek rám a köveket, csúnya dolog volt! :)

Szecsuáni csirkemell földimogyoróval, 

zöldborsós basmati rizzsel

Persze ezért is öltem magam lelkileg, de erre jutottam: felesleges ostoroznom magam. Hibázok néha. De ha objektíven nézem a dolgokat, még így azt mondhatom, hogy a vizsgaidőszak alatt mondjuk 95%-ban szépen ettem. És ez az, ami meghatározza az eredményeimet, nem az az 5%, amikor disznó voltam (már bocs :)

Jó, mondjuk nem szeretném ezt rendszeresíteni, és ezentúl jobban fogok igyekezni, de szerintem az sem megoldás, ha állandóan hibáztatom és ostorozom magam. Én szeretni és elfogadni szeretném magamat! 

 Rakott krumpli - édesburgonyával

Na. Az a helyzet, hogy nekünk ez annyira nem jött be sajnos, 

én nagyon szeretem az édesburgonyát, húsokhoz 

különösen jó a kicsit édes íze - de ebben a kajában 

nagyon nem működött. De hátha másnak jobban bejön!

2. év, 17. hét összefoglalás

Ha a múlt hét az idei év legrosszabb hete volt, akkor erre a hétre már nincsenek is jelzőim. :) Na azért csak túléltem valahogy.

Szerdán 2 jegymegajánló zh-m volt. Kedden és pénteken még gyakorlatokra kellett mennem, a többi napon pedig ugyanúgy óráim voltak, amiken bent kellett ülni... (jó sokat) Szombaton pedig 2 vizsgám is volt... Jó ötletnek tűnt még pár hete egy napra bepakolni mindkettőt, mondván, hogy milyen szuper lesz túllenni rajtuk a vizsgaidőszak első napján.

A felkészülés vége felé már nem tűnt olyan jó ötletnek a dolog, felváltva olvasgattam a bőrgyógyászatot és a farmakológiát, ÉS mindennek tetejébe - csak hogy érzékeltessem a helyzet súlyosságát :D - még edzésre sem tudtam elmenni pénteken. Pedig már felöltözve álltam a lakásban, és azon gondolkoztam, hogy na most mi legyen? Végül nem is a 2 vizsga állított meg, inkább az, hogy már napok óta alig aludtam (plusz stressz), úgyhogy nehezemre esett volna súlyokat emelgetni...

Közben barátom nagyon durván megfázott, de tényleg, borzasztó beteg volt szegény. Neki is próbáltam kedveskedni, gyümölcssaláta itt meg ott, meg finomságok, de közben meg lapátoltam magamba a C-vitamint, nehogy én is elkapjam tőle, mert akkor aztán mindennek vége.

Jelentem, hogy nem lettem beteg, és ez tényleg óriási öröm számomra, mert - nem akarom elkiabálni - de az utóbbi időben a suliban is sokat voltam összezárva beteg emberekkel, és régen ilyenkor simán ágynak estem volna azonnal, de most már eléggé megerősödött az immunrendszerem :)

Csütörtökön-pénteken két unokatestvérem volt látogatóban, úgyhogy még takarítanom, meg pakolásznom is kellett (meg persze házigazdáskodni :), de nagyon örültem nekik, meg hát szerencsére ezt is sikerült abszolválni.

Sűrű egy hét volt ez, na! :)

Na de! Megérte a sok szenvedést, mert mindkét zh-m sikerült, mindkét vizsgám sikerült :) Ráadásul farmakóból ötöst kaptam, ami külön nagy öröm. Úgyhogy most már "csak'' 5 vizsga van hátra! :D

 Túró alapú kenyérlángos (recept itt)

és forralt bor nyírfacukorral

Ez a kenyérlángos hihetetlenül finom, barátom is teljesen 

odáig volt érte, szóval pasi-kompatibilis :)

Én nem pont a recept szerint csináltam, íme:

250 g krémes túró (Aldis New Lifestyle, 1 doboz)

220 g durum liszt

1 tasak porélesztő

1 ek sikér

1 kk só

1,5 dl langyos tej

Feltét: nálunk 1 nagy kockázott vöröshagyma, 

ezt 15 g libazsíron megdinszteltem. 200 g kockázott bacon, 200 g tejföl. 

A tésztát kb. 1 órát kelesztettem, de a túró miatt nem kelt meg nagyon nagyra.

A tésztát szilikonos sütőlapra simítottam, mert nagyon ragad (!!), előbb sütöttem egy kicsit, majd azután pakoltam rá a feltéteket, majd addig sütöttem, amíg már a baconből kisült a zsír, és a tészta alja pirulni kezdett. Ebből a mennyiségből 4 hatalmas szelet lett.

 Édesburgonya tócsni, mézes-mustáros csirkecomb-filével

 Durum tészta, bacon, tejszín, sajt

(amikor már nagyon nem volt időm / ötletem :)

 Gyümölcsök, zöldségek

 Reggeli

(igen, eléggé szeretem a bacont :D

 Mazsola

 Ennél a széknél dolgoztam ebben a félévben. 

A székben az egyik csoporttársam ül éppen, és megengedte, 

hogy felrakjam a képet :)

2. év, 13-16. hét összefoglalás

Nagyon régen írtam már. Mentségemre legyen mondva, nem egyszerű az élet mostanában. Ez a hét pl. az utóbbi időszak legrosszabb hete volt (és még mindig tart), de az vigasztal, hogy ennél már csak jobb jöhet. Remélem! :)

 Amikor kemény az élet, emlékezz rá, hogy te keményebb vagy!

A kettlebellt csinálom tovább töretlenül: edzésen és itthon is, úgyhogy ezzel nincsen gond. Folyamatosan fejlődök, de még nagyon sok munka lesz benne, hogy eljussak oda, ahová szeretnék.

Viszont a keddi edzésen nagyobb súlyokkal dolgoztunk (természetesen lightosabb edzést állított nekünk össze Pisti az ismétlésszám meg gyakorlatok terén, mert most a kilókon volt a hangsúly), így hát: 

• 12 kilós kettlebellel törököztem edzés elején (5 percig csináltuk folyamatosan). Na most ez hihetetlen önbizalomnövelő volt számomra, mert 8 kilóssal kezdtem még tavasszal. Emlékszem, hogy még a kezdetek kezdetén remegett a kezem, ahogy tartottam a fejem fölött a súlyt, annyira nehéz volt, és nagyon féltem, nehogy a fejemre ejtsem :) Néhány hete már 10 kilóssal töröközöm, na de 12 kilóssal még soha nem is próbáltam, és egészen meglepődtem, hogy (relatíve) milyen egyszerűen ment!
• 20 kilós (!) kettlebellel ment a deadlift, két kezes swing, váltott kezes swing, guggolás. A swinget 12 kilóssal szoktam nyomni, ami igazából egy ideje már kicsit könnyű nekem, viszont sokszor olyan ismétlésszámmal kell csinálni, hogy még nem tudtam nagyobbra váltani. 

Mindennek az eredménye az volt, hogy egyrészt aznap nagyon megérezte a derekam (baj az természetesen nem történt, hiszen jó formával végeztem a gyakorlatokat), másrészt, hogy még ma is - tehát 3 nappal az edzés után - borzasztó izomlázom van a trapeziusomban (csuklyás izom).

Viszont pl. a combomban nem érzem, pedig ment rá rendesen.

A múlt hét pénteki edzésen pedig nem volt bent az edzőnk, küldött be maga helyett edzéstervet. 10 perc swinggel zártuk az órát, a cél 250 db swing elvégzése volt. 280 sikerült. Az egyik srác rákérdezett, hogy na mennyi lett, mire én elmondtam neki, erre tök aranyos volt, mondta a többieknek, hogy "Pisti mindenkire nagyon büszke lenne, de főleg Izára, mert 280 swinget csinált! Tapsoljuk meg!"

(Pisti az edzőnk, by the way :D) Hát én olyan zavarban voltam, de ami még ennél is durvább, hogy olyan kis cukik voltak, és tényleg megtapsoltak! Mondtam a srácnak, hogy te tiszta hülye vagy :D Jólesett nagyon, mert bizony sokszor vannak nehézségek is, amikor elbizonytalanodok a kompetenciámban.

Na és akkor a kajáról. Kemény dió...

Idén tanulok belgyógyászatot, és mindenféle szakorvos tart nekünk gyakorlatot. Egymástól teljesen függetlenül két vesével foglalkozó szakember is elmondta nekünk, hogy sok testépítő került már be hozzájuk, mert irreálisan sok fehérjét fogyasztottak, és tönkrement a veséjük. Most pedig járhatnak dialízisre...

Próbáltam megtudakolni, hogy mégis mit jelent a nagyon sok fehérje, mert azért valljuk be, sok fehérjét fogyasztottam eddig, de egy férfi testépítőhöz képest nem volt az olyan sok. Persze pontos választ nem kaptam, hiszen ezt nem lehet így konkrétan megmondani, plusz mindenkinek más a szervezete, viszont azt az információt kaptam, hogy azért olyan 1,5-2 g/tskg/nap fehérjénél nem kéne gond legyen.

Most mondhatjátok, hogy nem is igaz, hogy káros a sok fehérje, meg blabla, eddig én sem hittem ebben, de ez most engem szíven ütött, elgondolkoztatott. És tudjátok, próbáltam utánaolvasni egy kicsit ennek a dolognak, de nem olyan egyszerű. Nem nyugodtam meg.

És belegondoltam, hogy persze, hogy a testépítéssel foglalkozó oldalak, meg a tápkieg gyártók védik a fehérjekészítményeket, meg a magas fehérjebevitelt, de... nekik azért ebből előnyük származik, ráadásul nem épp a vese a szakterületük... És a mai világban ez már nem jellemző, de számomra egy orvos igenis tekintély, és amit mond, azon minimum elgondolkozok. 

Aztán elgondolkoztam azon is, hogy hé, én csak egy lány vagyok, aki ki akarja hozni magából a maximumot... De nem foglalkozom testépítéssel, nem is szándékozom - és soha nem akartam fitneszmodell lenni. Vajon megéri-e nekem kockáztatni egy tök természetellenes magas fehérjebevitellel csak úgy passzióból? A válasz nekem egyértelmű: NEM.

Úgy tűnik, hogy olyan napi 1,8-2g fehérje/tskg még elég biztonságosnak mondható, úgyhogy eldöntöttem, hogy ennél feljebb nem fogok menni. Nem akarok kockáztatni, lehet ezért elítélni, de ezt már eldöntöttem, és úgy érzem, hogy ez a helyes.

Másik dolog, hogy pár hétig ''kajaundorban'' szenvedtem. Kb. minden kaja gondolata undorral töltött el, de főleg a fehérjedús ételeké: csirkemell, túró, tojás, fehérjepor... Ez rendesen felborította a kajálásomat.

Ez nagyon nehéz volt nekem, fogalmam sem volt sokszor, hogy mit egyek, és tényleg nagyon rossz volt az egész helyzet - úgyhogy több CH-t vittem be, a fehérjét pedig nem erőltettem, tényleg csak annyit ettem, amennyit kívántam. Néha a 80 g-ot sem érte el így a fehérjebevitelem.

Most kérdezhetnétek, hogy megbántam-e a szálkásítást? A válaszom egyértelmű NEM. Láttam, hogy milyen eredményeket lehet elérni egy jó diétával, és sporttal... Viszont tény, hogy kicsit kimerültem már a végére, és hát...

Most már tapasztalatból tudom, hogy nem sok értelme van a szálkásításnak hosszútávon. Ez arra jó, ha valamilyen alkalomra szeretnénk a legjobb formánkat hozni (pl. fitnesz modellek -> verseny, fotózás), de ez nem egy követhető életforma, és az eredménye sem tart örökké.

Na és akkor néhány kép, sok volt már a szöveg (és még az önértékelési zavaraimról és egyebekről nem is írtam).

Limara-féle ropogós, sajtos szál

Liszt: fele update liszt, fele durum. 

Nagyon finom omlós, barátom odáig volt érte.

 Recept innen.

MásTészta-féle isler

Nagyon jól néz ki, de túl sokat változtattam az eredeti recepten, 

úgyhogy ízre nem volt egy nagy durranás sajnos. :/

Recept itt, de ti tartsátok be pontosan :)

Édesburgonya tócsni

Hát ez valami fantasztikusan finom!! 

Mi köretként ettük, de önmagában is szuper. 

Ha csak egyetlen dolgot próbáltok ki a blogomról, legyen ez, 

nem fogjátok megbánni!

Recept itt.

Ui.: én durum liszttel készítettem, de szerintem szinte mindegy, 

mit használtok, csak azért kell, hogy összetartsa a masszát.

Sajtos karaj tócsnival

A karaj receptjét itt találjátok.

Tárkonyos csirkeraguleves
Recept innen, némi változtatással.

 

Bulizni voltunk! Évek óta nem voltam, és
nagyon jól éreztük magunkat :)

2. év, 8. hét összefoglalás

09. 09: 56 kg
09. 16: 55,5 kg
09. 23: 55 kg
09. 28: 54,5 kg
10. 06: 54 kg
10. 11: 53,5 kg
10. 20: 54 kg

Na akkor kezdem a végén. Benyaltunk valami hasfájós vírust a barátommal, igazából mindegy is, hogy ki kapta el kitől, mert bármelyikünk hazahozhatta. Viszont simán lehet, hogy én vagyok a ludas, mivel páciensek szájában dolgozom, úgyhogy könnyebben találkozhatok mindenféle bacival, vírussal. És ebben az a szívás, hogy a barátom sokkal betegebb lett, mint én... :(

A péntekem elég durva volt, délelőtt fogszabi gyakorlat, majd kis szünet után délután betegkezelés. Nem írhatom le konkrétan, hogy mi történt, a lényeg, hogy kiderült valami, ami kicsit megvisel(t). Ehhez jön hozzá az, hogy amióta betegeket kezelek, nem alszom jól az idegességtől, sok forgolódás, többször felébredek, hülyeségeket álmodok, rémálmaim vannak, stb.

Most tényleg alig bírtam elvonszolni magam edzésre, annyira fáradt voltam. De elmentem! És nagyon jó volt.

Mindezek után (és egyébként is egy nehéz hét állt mögöttem) szombat reggel 7-kor ébredtem, és nem tudtam visszaaludni, pedig nagy szükségem lett volna a pihenésre.

Úgyhogy szombaton és vasárnap nem számoltam a kaját (na nem ám a lelki okok miatt, mert azért keménynek kéne lennem, de a vírus eléggé betett annak, hogy mit ehetek, és mit nem...) Jó, persze próbálok úgy hozzáállni, hogy ennyi nem számít, meg bárkivel előfordul, és egyszerűen tovább kell lépni.

De azért nincs jó kedvem, mert hétközben tartottam szépen a limiteket - sőt -, és edzésekre is elmentem, a súlyom most mégis szórakozik velem. És ennek tetejébe 2 napig nem tudok a terv szerint enni! Hát, most erre mit mondjak.

Aztán a makadámdiótól (amit szüleimtől kaptam) begyulladt az arcom. Ha ilyen az arcom, az utcára alig merek kimenni, egyszerűen kényelmetlenül érzem magam, csúnyának érzem magam, nagyon rossz :(

Viszont ami vicces, hogy mivel nem tartok itthon ''rossz'' kaját, nem is tudtam félrekajálni igazán :D Kalóriában nem biztos, hogy pont stimmelt minden, és a makrók biztosan nem voltak jók, de basszus, hogy csak úgy tudjak félrekajálni, hogy na akkor eszem egy kis kölesgolyót?? Meg akkor megeszem ebédre egy Kornspitz-szendvicset? Hát kész vagyok a helyzet komikumától :))

De most rinya OFF, és pozitív dolgok ON! Merthogy mostanában néha úgy megdícsérnek, hogy csak nézek. És ez jó! Csak bárcsak elhinném, amit mondanak :)

• Az egyik betegem, akit már hetek óta kezelek, és még mindig vissza fog jönni - már másodjára hozott nekem ajándékot, ami borzasztóan zavarba ejtő, és édes dolog! Persze nem akartam elfogadni (amit persze nem hagyott :D), és nagyon megköszöntem, na de akkor is :)


• Szintén pénteken történt, hogy felülre készítettem két bonyolultabb tömést. Na most tudni kell, hogy felül tükörből kell dolgozni (tükörből látod a fogat, a fúrót, minden), ami bazi nehéz. Ráadásul nagyon vérzékeny ennek a betegnek az ínye, úgyhogy nagyon nehezen ment a munka a rossz látási viszonyok miatt, mert kb. semmit sem láttam. Na de a lényeg, hogy elkészültem a fúrással, és a gyakorlatvezető odajött, hogy "nem értem, hogy mit aggodalmaskodsz, én ilyen jól kialakított másodosztályú üreget még nem láttam! Tényleg nagyon szép!" És ezt így elmondta vagy háromszor :D
  
  Én esküszöm nektek, hogy lesokkolódtam ettől a dícsérettől! :O
  
• Először ettem a héten édesburgonyát (batáta)! Nagyon finom, tényleg a sütőtökre hasonlít kicsit. Az Aldiban vettem, ott egész jó áron van.

• Kettlebell előtt szóba került, hogy milyen nehéz a TRX (nem minden edzésen, de elég gyakran szoktunk a TRX-en is gyakorlatokat végezni). Erre az egyik pasi odaszólt, hogy ugye Iza, főleg a te 40 kilóddal? Amúgy ez amolyan baráti piszkálódás volt, szóval nem rosszindulatból vagy gúnyosan mondta. Én meg kiröhögtem, hogy milyen 40 kiló? :D Megmondtam neki, hogy mennyi vagyok, azt meg nem akarta elhinni.
  
  
  Aztán én meg mondtam, hogy ne vicceljen már, nézze meg, hogy milyen ''erős'' combom van. Na erre ő: "ne viccelj, tökéletes az, nehogy vékonyabb legyen már ettől!''
  
  Hát ez nagyon jólesett, még ha nem is igaz, akkor is jó volt hallani :)

• Szintén kettlebell: én eléggé nyomatom mostanában a C-vitamin szedését, és ha beteg valaki, akkor neki is ezt ajánlom. Valahogy innen jött edzésen, hogy a C-vitaminnal ugratnak állandóan. Legújabb gyöngyszem:

Pisti: - Jól nézel ki, Iza, kettlebellezel?
Nándi: - Nem, C-vitamin! 

:D :D

És egy kis zene, mert nagyon jó, és nem posztoltam zenét mostanában.

Nem tudom egyébként, lehet, hogy csak képzelődöm, de néha azt veszem észre, hogy néznek edzés közben. :O Ami tök furcsa, ugyanakkor önt belém egy kis magabiztosságot... (Istenem, tegyetek helyre, ha még ennél is beképzeltebb leszek! :D)

De most komolyan, tényleg úgy érzem sokszor, hogy néznek. Mondjuk azt hozzáteszem gyorsan, hogy a többiekhez képest sehol nem vagyok erő tekintetében (mondjuk főleg pasik járnak edzésre, az is igaz), és sokszor el is keseredek amiatt, hogy ilyen kis babasúlyokkal edzem... Viszont az is igaz, hogy én szálkásító étrenden vagyok az edzések mellett, és nagyon sok fehérjét fogyasztok, éppen ezért szerintem igenis meglátszik ez rajtam... talán... Nem azt mondom, hogy nagyon, de én azért mindig happy leszek, ha a hátamat nézegetem a tükörben.

Jó, most már lőjetek le! :D És akkor a képek. A hét elcseszett (elnézést) voltához illeszkednek, ugyanis egy kivétellel vállalhatatlanok lettek, de azért csak ideteszem őket a kedvetekért :)

 Pirított répa, pácolt csirkemellel

Egész grillcsirkéből csirkemell darabok, parenyica sajt, 

ProBody CH-csökkentett kenyér

(Nagyon finom ez a kenyérke, és az Aldiban szokott leárazva lenni).

 Sütőzacskóban sütött vacsora

Csirkemell filé, répa, paradicsom, kalif. paprika, étkezési paprika, 

csiperkegomba, fűszerek, libazsír. A képen a külön elkészített édesburgonya is 

rajta van. Kókuszzsíron pirítottam meg, isteni finom karamellás íze lett :)

 Hmm ;) Nagyon finom volt.

 Pulykakolbász, sajt, CH-csökkentett kenyér, cottage cheese.

Ezzel zárom is ezt a bejegyzést. Remélem, hogy a jövő hét már jobban az irányításom alatt lesz, és a mérlegek istene is kegyeibe fogad! ;) Szép hetet mindenkinek!

Visszatértem!

Kedves olvasóim! Először is szeretném megköszönni, hogy itt maradtatok velem, és vártátok türelmesen az új bejegyzést. Röviden szeretnék írni pár sorban hosszú kimaradásom okáról (okairól).

Sajnos néha - bármennyire is szeretnénk előre haladni, küzdeni - minden körülmény ellenünk fordul. Biztos ti is tapasztaltatok már ilyet.

Én július elején már éppen az utolsó vizsgámra készültem szorgalmasan, amikor sikerült "összeszednem" egy húgyhólyaggyulladást (köznapi néven felfázás). Szerencsére még éppenhogy le tudtam vizsgázni, de a tünetek újra visszatértek.

Nem akarom nagyon részletezni, de 10 napig kellett antibiotikumot szednem, sokáig fájt a jobb vesém, napokig csak feküdni tudtam, legyengültem, enni alig bírtam... és nagyon fájt. 

Már éppen kezdtem kilábalni a dologból, amikor is sikerült megfáznom. (Ez a legyengült immunrendszeremnek és az antibiotikumnak köszönhető). Torokfájás, még kevesebb erő, fél napi alvások, miegymás...

Több, mint 3 hétig voltam beteg. Most már csak köhögök kicsit, ami végülis nem olyan zavaró, csak elég nehéz belőle kijönni, mert mindenhol légkondi, vagy minimum ventillátor. (de ez legyen a legnagyobb problémám!)

Amikor a legbetegebb voltam, lement a súlyom 53,5 kg-ra. De őszintén szólva, amikor már eltelt 3 hét, és még mindig teljesen le voltam gyengülve... Nem érdekelt semmi, csak a gyógyulás, és tulajdonképpen már-már kényszerítettem magam a kalóriadús evésre. 

És nem bántam meg, ez kellett, hogy felépüljek, és újra legyen egy kis erőm.

Néha nagyon sajnáltam magam, de belegondolva sok mindent tanultam ebből.

• Adjunk hálát érte, hogy egészségesek vagyunk, és szabadon tudjuk használni a testünket, tudunk sportolni! Sajnos ez nem magától értetődik, ez egy nagyon fontos tanulság most nekem. 
• Ha nem fáj semmink, és jó a közérzetünk - az egy ajándék, és szintén nem magától értetődő.
• Éppen ezért tegyünk meg mindent, amit csak tudunk, az egészségünkért!!
• Ha rosszul vagyunk, akkor ne erőltessük se a sportot, se a diétát!! (ez persze nem azt jelenti, hogy be kell vágni 10 tábla Milka csokit, értsd jól.)

A lényeg, hogy most minden rossz ellenére sem vagyok letörve. Csinálni kell, menni kell előre - és igen, néha lesznek kisebb-nagyobb hullámvölgyek. Ez most egy nagyobb volt, úgyhogy ezután már csak csupa jó dolog jöhet! :)

Ami fontos, hogy mindig menjünk tovább, és ne a rossz dolgokkal foglalkozzunk. 

39., 40., 41., 42. hét összefoglalás

Bizonyára ti is ismeritek azt a szituációt, amikor csak gyűlik, gyűlik a feladat, te pedig folyamatosan halasztod a megoldását, és így persze egyre nehezebb lesz belekezdeni.

Na, pontosan ez történt velem is. Sok mindenről akartam írni, mert sok minden történt, ugyanakkor elkezdődött a viszgaidőszak, és egyre jobban elhavazódtam.

Jó hír, hogy 4 vizsgából 3-at már teljesítettem (méghozzá jól! :), úgyhogy most már talán nem kell annyira stresszelnem. Ami viszont nem olyan jó, az az, hogy épp a legnehezebb vizsgám marad utoljára, nevezetesen a patológia szigorlat... Egyútttal erre kell a legtöbbet is tanulni, a szájhagyomány szerint nagyjából 3 hetet... (aminek még csak az elején járok :D)

Tehát ez van most, patológia szigorlatra készülés. Meg ez:

Hatalmas szívás. Még soha nem esett ki tömés a fogamból, de hogy éppen most, amikor semmire sincs időm, és minél többet kéne tanulni... Csak reménykedeni tudok, hogy elég lesz újra betömni, és nem kell gyökérkezelni, sőt, ami még rosszabb, kihúzni...

Azért is szörnyű ez az egész, mert ugyan ma vettem észre a tömés hiányát, de tutira nem ma esett ki. De hogy mikor? Reméljük nem túl régen, és bőszen remélem azt is, hogy el tudok menni holnap fogorvoshoz.

Na haladjunk, panaszkodás vége! Nézzük a fogyit :)

 Basmati rizs, sonkás-sajtos csirktekercs, jéghideg dinnyekockák :)

 Szülinapomra kaptam egy orchideát a nagynénémtől. Miután elvirágzott, abszolút úgy nézett ki, mintha teljesen kiszáradt volna. Azért megöntözgettem néha, de magamban azt gondoltam, hogy ennek már annyi. Eltelt több, mint fél év, és láss csodát!! Megpillantottam két kicsi bimbót... amikből gyönyörű virágok lettek! És a kép jobb oldalán az is látszik, hogy bizony jön még új levél, új bimbó is! :)

Tanulság: soha ne add fel!

 Durum galuska, túró, tejföl, pirított bacon és hagyma!! Hmmm :)

Recept itt.

 Grillezés! Bal oldalon az én adagom, jobb oldalon a barátomé. 

Figyeljétek meg, hogy milyen szépre grillezte a barátom a husit! :)

Cappuccino + update gyűrűfánk = tízórai deluxe.

Időközben elballagott az unokatesóm. (külföld, ők nem akkor ballagnak, mint mi, ill. az érettségi sem akkor van, mint nekünk). Nagyon jó kis családi program volt! :)

 Íme a ruhám! :)

(izmos combi! :D)

Bal oldalon az ünnepelt, középen a nagynéném, mellettük pedig én.

 Három grácia! :)

Jártunk a Sziget Eye-nál is, fel is ültünk rá.

Szuper élmény volt! :)

Súly: változó, 55,5-56 kg között nagyjából.

Néhány szó az edzésekről: általában összejött a heti 4 edzés. Ha nagyon rosszul alakult a hetem, a heti három akkor is megvolt. Ebből heti 2 fix alkalom a kettlebell, amit imádok! (de ne aggódjatok, erről fogok még írni), továbbá még annyi konditerem, amennyi belefér.

Mostanában 6,2-6,5 km között szoktam futni, minél nagyobb sebességgel. Egyre jobban megy, ami szuper!

Futás után változó a program: egy kis lábtolózás, egy kis taposás, egy kis hasazás, egy kis kettlebell gyakorlás... Változó, mikor hogy / mennyit. "Rendes'' konditermi edzésben most nem gondolkozom, mert egyrészt most (is) a futás élvez nálam prioritást, másrészt most a kettlbellben van ''minden bizodalmam''. :D

Már most is látom magamon a változást, és tényleg nagyon kemények az edzések, viszont tudom azt is, hogy türelmesnek kell lennem ahhoz, hogy elérjem az álomalakot. Amúgy alapvetően nem mondanám azt, hogy a kettlebell és a konditermi edzés nem menne együtt... csak hát mégsem. Nem lenne semmi értelme.

A testépítés izoltáltan foglalkozik az izomcsoportokkal, a kettlebell pedig egy funkcionális edzés - egyszerre mozgatja meg az egész testedet.

Egy szó, mint száz: most kettlebell és futás van ezerrel, nekem most ez így jó. Hogy később mi lesz, azt majd meglátjuk! :)

Írnék még sok mindenről, de már így is nagyon hosszú ez a bejegyzés. :) Igyekszem most már gyakrabban frissíteni a blogot, ahogy időm engedi. Lesz bejegyzés a kettlebellről, továbbá egy nagyon jó (evészavarokról szóló) könyvről is.

Szép hetet nektek, élvezzétek ki a szép időt! :)

Mélypont

Hivatalosan is elnevezem ezt a hetet zaba-hétnek. Oké, még mindig fáj a derekam, két erős gyógyszert is szedek rá, kenegetem, masszírozom gyógyszertári krémmel.. de már napok óta nem javul. Sőt: ma rosszabb volt, mint tegnap.  

Ezen kívül pénteken két zh-m is lesz, amiből egy iszonyúan fontos, és sajnos nem állok a helyzet magaslatán, egyenesen küszködök a tanulással... :(

Az utóbbi hetekben amúgyis folyamatos küzdelemben álltam az evéssel, de a sport sokat segített. Jobban is éreztem magam tőle, magabiztosabb is voltam, és többet is ehettem :D

És most... csütörtök óta semmi sport a derekam miatt. Ez kikészít. Most biztos azt hiszitek, hogy tiszta hülye vagyok, örüljek a pihenésnek! De én már teljesen kész vagyok ettől, ha futhatnék egy jót, rögtön jobb kedvem lenne, és a tanulás is jobban menne :/

 A diétát persze tartani kell(ene), ami az első pár napban még ment is, de tegnap és ma iszonyatosan bekajáltam.

Egyszerűen szörnyű dolog ez: mondjuk kora délutánig jó vagyok, aztán délután-este mindent megeszek, amit csak találok. Jó, szerencsére a csokihoz meg ilyesmihez még nem nyúltam, csak az úgymond diétás / egészséges dolgokhoz... de mit számít ez, ha egyszerűen túl sokat eszem???

Most ott tartok, hogy nagyjából elpusztítottam, ami a kamrában volt édesség-féle. (müzliszelet, diabetikus keksz, földimogyoró... a hűtőből update csokipuding...)

A nagy kérdés, hogy MIÉRT teszem ezt magammal? Nem vagyok már éhes. Az eszem tudja, hogy nem kéne. Tudom, hogy így meg fogok hízni. Ráadásul utálom most magam, ha a tükörbe nézek... De mégis megy tovább a zaba...

Azért írom ezt a bejegyzést, hogy még jobban elszégyelljem magam, és legyen végre motivációm és akaraterőm (!), hogy egyek normálisan. Finomakat szoktam enni, nem szoktam éhes lenni, szokott lenni édesség is... Mégis mi mást kérhetnék még?

Na szóval szidjatok le jól, most erre van szükségem.

Fáj a derekam

Szerdán nagyon meleg nap volt, én pedig jól lesültem a téli kabátomban. Nem tudhattam, hogy ennyire jó idő lesz, plusz azért a szél fújt...

Nos, este még rá is tornáztam (mivel akkor még nem fájt!), aztán este alig tudtam már kievickélni az ágyból. Lóbalzsamos masszírozás, és másnapra már alig éreztem.

Úgyhogy csütörtökön bevállaltam a kondit. Bár ne tettem volna!!!

Ma, vagyis pénteken lett volna egy csomó kötelező órám, gyakorlatom - és még zh-t is írtam volna. Hát, ebből nem lett semmi, mert tényleg nagyon-nagyon fáj a derekam, minden mozdulat fáj.

És egész délelőtt hófúvás volt itt... Mostanra tisztult ki egy kicsit az idő, de a szél még nagyon fúj. Ami még ''szép'' az egészben, hogy gyakorlatról csak orvosi igazolással hiányozhatok... (végülis szerencsére ez is meg fog oldódni, de hogy ennek mi az értelme?!)

A tanulság, hogy soha, de SOHA ne eddzetek akkor, ha fájdalmatok van! (nem egy kis egyszerű izomlázra gondolok, bár arról is megoszlanak a vélemények). 

Ha fizikai fájdalmatok van edzés közben, azonnal hagyjátok abba, különben úgy jártok, mint én: csak rosszabb lesz! És ki tudja, hogy mikor fogok tudni legközelebb futni, tornázni...

20., 21., 22. hét összefoglalás

08. 27. (hétfő): 72,5 kg

09. 03. (hétfő): 70,5 kg

09. 10. (hétfő): 69,5 kg
09. 16. (vasárnap): 69 kg
09. 24. (hétfő): 68,5 kg
10. 01. (hétfő): 67,5kg
10. 08. (hétfő): 67 kg
10. 15. (hétfő): 66 kg
10. 22. (hétfő): 64,5 kg
10. 29. (hétfő): 64 kg
11. 06. (kedd): 63,5 kg
11. 12. (hétfő): 62,5 kg
11. 19. (hétfő): 62 kg
11. 26. (hétfő): 61,5 kg
12. 03. (hétfő): 61 kg
12. 10. (hétfő): 60,5 kg
12. 17. (hétfő): 60 kg
12. 24. (hétfő): 59 kg
12. 31. (hétfő): 58,5 kg
01. 07. (hétfő): 58 kg - 19. hét vége
01. 14. (hétfő): 58,5 kg - 20. hét vége
01. 21. (hétfő): 57,5 kg - 21. hét vége
01. 28. (hétfő): 57 kg - 22. hét vége

Elmaradtam, mint a borravavaló. Emiatt a vizsgaidőszak okolható, ami sajnos még mindig tart... És még két vizsgám van hátra. Aztán pár nap pihi (sajnos nem túl sok), és jöhet a következő félév. De addig még sok-sok tanulás és reménykedés vár rám... 

Olyan nagyon sok minden nem történt ebben a három hétben. (Khmm: sok-sok tanulás, de sikerült közben a patológia vizsgám!!) Elértem ismét a program ''végére'', tudniillik 70 napos eredetileg ez az egész. A súlyom borzasztóan ingadozott, volt amikor felugrott 58 kilóra, és volt, amikor lement 57-re. 

 A kép klikkre nő.

Saláta karajjal * rántotta ebédre * patológia vizsga utáni lasagne (nyami!) * kabalák (köztük egy fogász tükör és fogász fogó miniatűr, kulcstartó változata) * túrós sütemény

Végülis mostanra az 58-at teljesen elhagytam, és remélhetőleg most már 57-nél feljebb nem is fog ugrándozni a súlyom. (ma is 57 kilót mutatott a mérleg).

Sajnálom, hogy pont a 20. hét végén mutatott irreálisan sokat a mérleg... Mély önvizsgálatot tartottam: mit csinálhattam rosszul?

1. Kalóriák? Betartottam a diétát, nem ettem félre. Ugyanúgy én főzök továbbra is. Igaz, hogy felemeltem a kalóriát 1400-ra (de általában 1300 körül zárom a napot), de ezt alapos megfontolással tettem. (Megjegyzem már az elején úgy kezdtem, hogy én 1400 kcal-os diétát tartok, csak aztán ''félelemből'', inkább 1200 körül ettem mindig)

2. Makrók? Kicsit alacsonyabb lett a fehérjebevitelem, és emeltem a zsírbevitelemen. - erre visszatérek még később.

3. Mozgás? Heti 3-4 torna maradt, sőt, elértem a Ripped in 30 utolsó, azaz 4. szintjére. 

4. Folyadék? Sok folyadékot fogyasztottam - de talán még így is túl keveset...? Fogalmam sincs.

5. Plusz a többi...  Na de akkor mi volt a hiba? Erre jutottam: az eddigiekhez képest több koffein. Próbálom visszafogni, de sajnos ez most muszáj. Amikor kettőig fent van az ember, és tanul, utána pedig kilenckor felkel... Akkor nincs mit tenni.

Ebből következik a következő hibapont, mégpedig az, hogy keveset aludtam. Ez is nagyon sokat számít!

Egy dolgot tanácsolok most nektek: ha olyan számot mutat nektek a mérleg, ami nem tetszik, akkor vizsgáljátok felül magatokat! Legyetek nagyon szigorúak magatokkal szemben! 

Viszont ha tartottátok a diétát, és még sportoltatok is... mégis egyik napról a másikra többet mutat a mérleg: akkor nyugodjatok meg, mert az a plusz fél kiló, egy kiló nem lehet más, csak VÍZ! 

Így lehet az, hogy az ominózus 58,5 kiló után  2(!) nappal már 57 kilót mutatott a mérleg. (Ami persze ezután még változott, de nem ez a lényeg :)

A kép klikkre nő.

Cottage Cheese-es csirkemell, mini parenyica, kornspitz * szénhidrátcsökkentett túrós pogácsa (én sütöttem) * narancsos fehérje (borasztó ízű, de gyors felszívódású)  * házi zabfalatok * csirkés-paradicsomos tészta * szecsuáni csirkemell * cappuccino

Nehézségek

Egy kis update, hogy nehogy úgy tűnjön a blogomból, hogy nekem minden szép és jó... és könnyű...

Lássuk csak: az elmúlt bő egy évben immár negyedjére (!!) romlott el a laptopom. Ma vittük el szervizbe, valószínűleg ez lesz az utolsó húzása. Persze tudni kell, hogy már eddig is annyi lett rá költve, hogy abból egy új laptopot lehetett volna venni. De az ilyeneket nem lehet előre látni.

Ehhez tudni kell, hogy jövő héten lesz a durva patológia vizsgám, amihez a beugró egy kórszövettani metszet felismerése. 57 metszetet vettünk. Na kérem szépen, persze, hogy a neten vannak fent a metszetek.. Khm. A gépemen ezen kívül egy csomó anyag, ami azért nem ártana a tanuláshoz.

A gépemen ezen kívül ott volt a Kcalendar, amit minden áldott nap használtam kalória- és makronutriens számlálásra. (Tudom, durva, de ez fáj a legjobban :( Egy csomó étel értékét bevittem, mivel már hónapok óta használom... Ez ugye most mind odaveszett.)

És ugye a torna, a Ripped in 30. Egy nagy szerencsém van, hogy ez legalább fent van pendrive-on, így tudok a tv előtt tornázni... De kalóriát utoljára szerdán számoltam, a papíros módszerhez nem volt időm / erőm...

Most a barátom gépét használhatom, csak hát ugye neki is kell közben néha... ami érthető, nyilván. A kcalendar sajnos nem is hajlandó ezen a gépen futni.

Ja, a szervizben 4 ezer Ft-ot számolnak fel akkor, ha kivizsgálják a gépet, de mégsem kérsz szerelést. :) Ez persze érthető, de sajnos eléggé valószínű, hogy ez lesz... na de januárban laptopot venni...?

Ezen kívül épp a szervizbe menet beadta az unalmast az autó is, lemerült az akksija (előfordul sajnos, de csak olyankor, amikor igazán kéne...) Rendben, gyaloglás a szervizig, semmi baj, csak olyan 20 tétel van beosztva mára. (Nem arról van szó, hogy lusta lennék gyalogolni, csak épp most ez az időhúzás már nem hiányzott)

Hát igen... durva ez a patológia egyébként, most lassan 1 óra, de még két tételt minimum át kell néznem. Csak azért írok, hogy lássátok. Nekem sem könnyű.

Persze a lakógyűlés is épp ma volt, amiről tudni kell, hogy a 80%-a locsi-fecsi azokról az itt lakókról, akik nincsenek jelen, és egyéb nem kapcsolódó dolgokról. De elmentem, ott voltam majdnem egy órát... kötelességből. Igen, hamarabb leléptem, de ott voltam.

Ezen kívül minden más bajom is van, fájok itt, meg ott, rá kellett állnom a koffeinre, mert kidőltem... Pedig milyen szépen leszoktam! Komolyan, vérzik a szívem...

Ma reggel visszajött a reggelim is, már aludni is alig tudok az idegességtől, stb. Persze mindeközben főzni, mosni, blablabla kell.

De ez mégsem egy negatív poszt, megmondom miért: néha nagyon nehéz, igen. De ki kell tartani!!!! És eszembe sem jutna bevágni egy Milkát csak azért, mert már totálisan kész vagyok... Nem, nem. Két tétel között is inkább ebédet dobok össze, de szépen tovább kell menni.

És az igazán fontos dolgokra ilyenkor is meg kell próbálni időt szánni... Például tegnap egész nap a tornát vártam, hogy végre mozogjak egy kicsit, és igen: megérte nekem azt a fél órát rászánni. Sokkal jobb lett utána minden.

Szóval, kitartás!

7. hét összefoglalás

08. 27. (hétfő): 72,5 kg

09. 03. (hétfő): 70,5 kg

09. 10. (hétfő): 69,5 kg
09. 16. (vasárnap): 69 kg
09. 24. (hétfő): 68,5 kg
10. 01. (hétfő): 67,5kg
10. 08. (hétfő): 67 kg
10. 15. (hétfő): 66 kg

Nos, 1 kilót fogytam ezen a héten. Igazából ez most annak ''köszönhető'', hogy hétfő óta beteg vagyok - nagyon csúnyán megfáztam. Ez most eléggé megkeseríti az életemet, mert persze gyakorlatokra és mindenféle órákra ugyanúgy járni kell, ugyanúgy kell takarítani, főzni, tanulni, tornázni...

Na jó, igazából kétszer tornáztam a héten, amire eddig még nem volt példa - de őszintén szólva ez a két alkalom is csak annak köszönhető, hogy kényszerítettem magam :D Hát, ez van.

Eddig talán ez volt a legrosszabb hetem. De büszkén mondhatom, hogy a kajálást teljesen betartottam, pedig volt kísértés bőven. Egyik nap például nagyon kívántam a levest (tipikus betegen-kívánós kaja), de főzni nem álltam neki, menzás szóba sem jöhetett... a zacskósról pedig lebeszéltem magam :) A zacskósban annyi a jó, hogy hamar megvan, és van rajta tápértéktáblázat... De ugye van benne ízfokozó, stb.

Úgyhogy inkább kibírtam.

Aztán vasárnap nagyon rossz híreket kaptam. Anyukám nagyon beteg. Hát, eléggé kikészültem, úgyhogy még a tanulás sem jöhetett szóba, pedig csütörtökön patológia gyakvizsga. De semmi nem is érdekel, csak anya legyen jól...

De gondolhatjátok, hogy most milyen lelkiállapotban vagyok...  Tegnap pedig még rosszabbul voltam. Apa meg elment az Adriába, és hozott egy csomó kaját, hogy ebédeljünk. Úúúúgy csorgott a nyálam! Olyan sok finomság volt, és persze csak olyanokat hozott, amiket szeretek :D

Szerencsére erős voltam... És ma is erősnek kell lennem, és ezentúl minden nap. Most talán próbára tesz az élet, hogy mennyire gondolom ezt komolyan. Iszonyúan érzem magam, de nem és nem szabad arra gondolnom, hogy megeszem az ajándékba kapott csokit, vagy a keresztanyum sütötte almás pitét... (imádom, és persze itt van a hűtőben).

Nem fogom megenni, na. Remélem, hogy nem kell majd kidobnom, mert tényleg vérezne érte a szívem, de egy biztos: ha nincs ki megegye, az sem érdekel: én nem fogom megenni! 

És akkor a végére jöjjön egy kis pozitívum is :) 

 Ruha: Háda

Öv: Zara

Ruha: Háda (hát igen, nagyon szeretek turizni :D)

A pöttyös ruhát még tavaly nyáron turiztam, és hát igen, sikerült kihíznom belőle az idők során. Most kíváncsiságból felpróbáltam. Arra számítottam, hogy még nem fogom tudni felhúzni a cipzárt a hátán, de teljesen meglepő módon mégiscsak sikerült :)) Nagyon örültem neki! 

Ez egy olyan kis siker, ami teljesen feltölt, és ami miatt úgy érzem, hogy igen, érdemes csinálni.