2013. augusztus 27., kedd

Életmódváltásom 1. évfordulója

Ma van egy éve, hogy belevágtam az életmódváltásba. Rengeteg dolgot írhatnék most ide, annyit, hogy bele sem férne ebbe a kis virtuális naplóba :)

Tele van a szívem hálával, és ez csodálatos érzés. Az Úr nélkül sehol sem lennék. A barátom nélkül sehol sem lennék.

Úgy gondolom, hogy mindenki egy ilyen csodálatos párt érdemelne maga mellé. Akkor is ugyanúgy szeretett, amikor 18 kilóval több voltam. Soha, egyetlen szóval sem piszkált, vagy szólt le, sose mondta, hogy kövér vagyok, hogy fogynom kéne. 


Ő nem igazán a szavak embere, tehát nem ömleng folyamatosan arról, hogy mennyire imád, és nem szemeteli tele a facebook falamat sem szívecskékkel: de a hozzáállása szerintem mindent elmond. Ez, hogy lassan már 4 éve kitart mellettem, függetlenül attól, hogy éppen hogy nézek ki. És hát, nehogy azt higyjétek, hogy ez a mai világban annyira egyértelmű...

A képek klikkre nőnek!

Ez a kép nagyon sokat jelent nekem. Sok nehézség volt ebben az 1 évben, de őszintén mondhatom, hogy a legtöbb belőlem fakadt. A legtöbbször saját magunk okozzuk a sikertelenségünket... Ezen nagyon érdemes elgondolkozni szerintem.

A bal oldali kép az egyik legnagyobb motivációm volt. Azon az estén megfogadtam, hogy következő évben nagyon dögös leszek a felezőbálon - mindezt azért, mert nyomorultul éreztem magam a bőrömben.

 Na, megtaláltok a képen? :)



Ez a kép kegyetlenül ráébresztett arra, hogy változtatnom kell. Jobb szélen, a családom egy részének társaságában ülök... és én vagyok a legkövérebb. Egészen sokkoló ez a kép, főleg úgy, hogy én vagyok rajta a legfiatalabb.

Felső sor: unokatestvéremmel, Rékával. Régen és most :)
Alsó sor: unokatestvéremmel, Zsoltival. Régen és most.

 Áúúú

Igen, az ott bal oldalon én voltam tavaly nyáron...











Na és akkor lássuk a medvét... Már most szeretném leszögezni, hogy még nincs vége!! Az út folytatódik... egyenesen előre! Sokat változtam, és büszke vagyok magamra, de még sok-sok munka van hátra.

 A különbség 18 kiló...!



Nem is tudom, mit írhatnék még. Tudjátok, egy kép többet mond ezer szónál...

2013. augusztus 26., hétfő

Nyári összefoglaló - 2.

Folytatom a képes összefoglalást néhány lagzis emlékkel.

Nagyon szép helyen volt megrendezve, és az egész nagyon jó hangulatú volt. Nem tudom, ismeritek-e azt a szokást, hogy a lánykikérésnél előbb egy óvodás kislányt, fiatal nőt, majd egy nyugdíjas hölgyet vonultat fel a vőfély.

Ajánlgatja neki őket (pl.''úgy hallottam, ennek a hölgynek jó magas a nyugdíja, jól lehet majd belőle élni''), aztán megkérdezi, hogy jó lesz-e ő menyasszonynak. A vőlegény persze elutasít mindenkit, és ezután jöhet a menyasszony :)

Na és képzeljétek, jelen esetben én voltam a fiatal lány! :D Eléggé lámpalázam volt, amikor be kellett vonulni mindenki elé, de szerencsére nem botlottam meg a saját lábamban végül :)

A templom előtt


 A ruha az Angexből van, 
épp 30% kedvezmény volt mindenre, amikor vettem.

Napnyugta

Ezékiel lepénykenyér

A recept innen származik, ajánlom!

Hallottatok már az Ezékiel lisztkeverékről? Érdemes kipróbálni, jó kis dolgok vannak benne, ráadásul egy pici vízzel elkeverve máris lepényt süthetünk belőle, csak semmi hókuszpókusz. (Összetevők: teljes kiőrlésű búza, -árpa, -tönköly, -bab, -lencse és kölesliszt.) Bio boltokban lehet kapni, de talán már CBA-ban is láttam, erre nem esküszöm meg...


Ezékiel lepénykenyér 'de luxe': 
-60 g Ezékiel liszt
-1 alma lereszelve (nálam 100 g körül volt)
-víz
-10 g kakaópor
-édesítő, fahéj

A lisztet édesítővel és vízzel sűrűre keverjük, majd olaj nélkül kisütjük palacsintasütőben. (Nem kell nagyon sokáig sütni, úgysincs benne tojás.) Az almát lereszeljük, a lepényre halmozzuk.

A kakaót kicsi vízzel és édesítővel sűrűre keverjük, és simán rácsorgathatjuk a lepényre, vagy meg is 'főzhetjük' mikróban. (fél perc elég neki).

Jó étvágyat! Reggelire nagyooon jó kis finomság :)


Nyári összefoglaló - 1.

Lassan vége van a nyárnak, de ami most még fontosabb, hogy holnap lesz 1 éve, hogy belevágtam az életmódváltásba!

Hihetetlenül hálásnak érzem magam!

Holnapra egy kis összegzéssel, és sok-sok képpel készülök, na de most térjünk vissza a nyárra. Nem szeretném bő lére ereszteni a dolgot (pedig tudjátok, hogy hajlamos vagyok erre :D), most inkább beszéljenek a képek helyettem.

Röviden azért megemlékeznék pár fontos dologról.

Idén két lagziba is hívtak minket, az egyiken már "túl vagyunk'', a másik hétvégén lesz. Na, ettől azért féltem egy kicsit. A lagzik a végtelen kajálásról szólnak. Vagy mégsem??

Csak mostanában jöttem rá, hogy nálam a vendégségek, ünnepek, stb... valahogy mind arról szóltak, hogy mindenből vegyek, mindent kóstoljak és dícsérjek meg... és nehogy valami a tányéromon maradjon, vagy éppen túl keveset szedjek, mert az ciki. Sőt, a tudatalattimban ez valahogy úgy jelent meg, hogy nem enni egy fogásból, vagy éppen otthagyni valamit a tányéron hatalmas nagy tiszteletlenség. Volt bennem valami mélyről gyökerező félelem: tudat alatt attól rettegtem, hogy megbüntetnek, ha nem eszek meg mindent.

Ne kérdezzétek, hogy ez honnan ered nálam. Én kicsiként is szerettem enni, és sosem kellett noszogatni, meg könyörögni nekem, mint más gyerekeknek. Úgyhogy tényleg nem értem, hogy miért alakult ez ki nálam

Persze nekem is megtanították, hogy nem hagyunk a tányéron ételt. Hosszú évek kellettek ahhoz, hogy nagyjából figyelmen kívül tudjam ezt hagyni. Már nem érzek annyira bűntudatot...

/És igen, nagyon utálok ételt kidobni, és igyekszem ezt minimalizálni, DE. Ennek nem az a módja, hogy inkább megesszük, minthogy kidobnánk, hanem az, hogy kevesebbet veszünk X dologból, kevesebbet főzünk, stb. Tiszteljük a testünket!/

Szóval röviden: a lagzin tényleg csak addig ettem, míg már nem éreztem magam éhesnek. Hiába jött mondjuk még éjfélkor a grillkaja (amit imádok!) - nem voltam már éhes, nem ettem belőle. Csak az íz kedvéért NEM eszünk!

Sokat semmiből sem vettem. Igen, nagyon jól néz ki, de ismerem magamat, tudom, hogy mennyire van szükségem. És ez így van jól :) (közben megittam több liter mentes vizet, és nem hatott meg a sok gyümölcslé, vagy ilyesmi)

Aztán pár napig Hévízen voltam a szüleimmel, majd 5 napig a Balatonnál nyaraltunk a barátommal. (akivel még sosem voltunk együtt nyaralni :) Nagyon szuper volt mindkettő.

Eddig valahogy a nyaralás is a nagy kajálásokat jelentették nálam. Mintha ez lenne az utolsó lehetőség, hogy lángost, vagy éppen jégkrémet egyek...?

Nos, volt lángos is, volt egy kis fagyi is. Ha megkívántam, megettem. De ha csak úgy kínáltak, meg nem kellett nekem, akkor nem. Ez nem hangzik valami hatalmas teljesítménynek, de higyjétek el, hogy nem az. És persze az is kiderült, hogy nem tudok megenni egy lángost egyedül - aminek a barátom egyébként még örült is, mert legalább neki több jutott :)

Annyit enni, amennyire a testemnek szüksége van... és azt, amire szüksége van. Az étteremben ehettem volna például bármit, de maradtam szépen a csirkemell / zöldségek / rizs vonalon. Finomakat ettem. És egyszer sem ettem 'betegre' magam... 

Annyira nagyon büszke vagyok magamra, el sem tudom mondani, hogy mennyire. Tudjátok, ha mindenki csak akkor enne, amikor éhes, és csak addig, amíg már nem éhes - nem lennének túlsúlyos emberek. Én ebben hiszek.

Kell a sport, igen. De igaz az a mondás, hogy egy rossz diétát nem lehet kompenzálni sporttal. Nagyon-nagyon fontos, hogy jó szokásokat alakítsunk ki az evésben.

Na tessék, már megint nagyon sokat írtam :) Jöjjenek tehát a képek!

 A vizsagidőszak utolsó hetében pár napig rendeltem kaját, és meg kell, hogy mondjam: igazán elégedett voltam. (Kcal és CH-értékek feltüntetve a menüben! Ráadásul finom :) Ajánlom őket. Vitálkonyha, itt.

* házi linzer durum lisztből *
* tejszínes, baconös, zöldborsós tészta (durum ez is, mint mindig :) *
* zöldborsós csirkepöri basmati rizzsel *
* quesadillas *


* bolognai spagetti (pulykahusiból, durum tésztával) 
(Halk megjegyzés: ez pont nem az én tányérom, hanem a barátomé, ezért ez több :) *
* Ezékiel lepény de luxe (almás, csokis, hmm de fini) Recept itt.*
* kókuszzsíron és bacon kockákon sült csirkemell szeletek teljes kiőrlésű kuszkusszal *

2013. augusztus 5., hétfő

Visszatértem!

Kedves olvasóim! Először is szeretném megköszönni, hogy itt maradtatok velem, és vártátok türelmesen az új bejegyzést. Röviden szeretnék írni pár sorban hosszú kimaradásom okáról (okairól).

Sajnos néha - bármennyire is szeretnénk előre haladni, küzdeni - minden körülmény ellenünk fordul. Biztos ti is tapasztaltatok már ilyet.

Én július elején már éppen az utolsó vizsgámra készültem szorgalmasan, amikor sikerült "összeszednem" egy húgyhólyaggyulladást (köznapi néven felfázás). Szerencsére még éppenhogy le tudtam vizsgázni, de a tünetek újra visszatértek.

Nem akarom nagyon részletezni, de 10 napig kellett antibiotikumot szednem, sokáig fájt a jobb vesém, napokig csak feküdni tudtam, legyengültem, enni alig bírtam... és nagyon fájt. 

Már éppen kezdtem kilábalni a dologból, amikor is sikerült megfáznom. (Ez a legyengült immunrendszeremnek és az antibiotikumnak köszönhető). Torokfájás, még kevesebb erő, fél napi alvások, miegymás...

Több, mint 3 hétig voltam beteg. Most már csak köhögök kicsit, ami végülis nem olyan zavaró, csak elég nehéz belőle kijönni, mert mindenhol légkondi, vagy minimum ventillátor. (de ez legyen a legnagyobb problémám!)

Amikor a legbetegebb voltam, lement a súlyom 53,5 kg-ra. De őszintén szólva, amikor már eltelt 3 hét, és még mindig teljesen le voltam gyengülve... Nem érdekelt semmi, csak a gyógyulás, és tulajdonképpen már-már kényszerítettem magam a kalóriadús evésre. 

És nem bántam meg, ez kellett, hogy felépüljek, és újra legyen egy kis erőm.

Néha nagyon sajnáltam magam, de belegondolva sok mindent tanultam ebből.
  • Adjunk hálát érte, hogy egészségesek vagyunk, és szabadon tudjuk használni a testünket, tudunk sportolni! Sajnos ez nem magától értetődik, ez egy nagyon fontos tanulság most nekem. 
  • Ha nem fáj semmink, és jó a közérzetünk - az egy ajándék, és szintén nem magától értetődő.
  • Éppen ezért tegyünk meg mindent, amit csak tudunk, az egészségünkért!!
  • Ha rosszul vagyunk, akkor ne erőltessük se a sportot, se a diétát!! (ez persze nem azt jelenti, hogy be kell vágni 10 tábla Milka csokit, értsd jól.)
A lényeg, hogy most minden rossz ellenére sem vagyok letörve. Csinálni kell, menni kell előre - és igen, néha lesznek kisebb-nagyobb hullámvölgyek. Ez most egy nagyobb volt, úgyhogy ezután már csak csupa jó dolog jöhet! :)

Ami fontos, hogy mindig menjünk tovább, és ne a rossz dolgokkal foglalkozzunk.