Visszatértem!

Kedves olvasóim! Először is szeretném megköszönni, hogy itt maradtatok velem, és vártátok türelmesen az új bejegyzést. Röviden szeretnék írni pár sorban hosszú kimaradásom okáról (okairól).

Sajnos néha - bármennyire is szeretnénk előre haladni, küzdeni - minden körülmény ellenünk fordul. Biztos ti is tapasztaltatok már ilyet.

Én július elején már éppen az utolsó vizsgámra készültem szorgalmasan, amikor sikerült "összeszednem" egy húgyhólyaggyulladást (köznapi néven felfázás). Szerencsére még éppenhogy le tudtam vizsgázni, de a tünetek újra visszatértek.

Nem akarom nagyon részletezni, de 10 napig kellett antibiotikumot szednem, sokáig fájt a jobb vesém, napokig csak feküdni tudtam, legyengültem, enni alig bírtam... és nagyon fájt. 

Már éppen kezdtem kilábalni a dologból, amikor is sikerült megfáznom. (Ez a legyengült immunrendszeremnek és az antibiotikumnak köszönhető). Torokfájás, még kevesebb erő, fél napi alvások, miegymás...

Több, mint 3 hétig voltam beteg. Most már csak köhögök kicsit, ami végülis nem olyan zavaró, csak elég nehéz belőle kijönni, mert mindenhol légkondi, vagy minimum ventillátor. (de ez legyen a legnagyobb problémám!)

Amikor a legbetegebb voltam, lement a súlyom 53,5 kg-ra. De őszintén szólva, amikor már eltelt 3 hét, és még mindig teljesen le voltam gyengülve... Nem érdekelt semmi, csak a gyógyulás, és tulajdonképpen már-már kényszerítettem magam a kalóriadús evésre. 

És nem bántam meg, ez kellett, hogy felépüljek, és újra legyen egy kis erőm.

Néha nagyon sajnáltam magam, de belegondolva sok mindent tanultam ebből.

• Adjunk hálát érte, hogy egészségesek vagyunk, és szabadon tudjuk használni a testünket, tudunk sportolni! Sajnos ez nem magától értetődik, ez egy nagyon fontos tanulság most nekem. 
• Ha nem fáj semmink, és jó a közérzetünk - az egy ajándék, és szintén nem magától értetődő.
• Éppen ezért tegyünk meg mindent, amit csak tudunk, az egészségünkért!!
• Ha rosszul vagyunk, akkor ne erőltessük se a sportot, se a diétát!! (ez persze nem azt jelenti, hogy be kell vágni 10 tábla Milka csokit, értsd jól.)

A lényeg, hogy most minden rossz ellenére sem vagyok letörve. Csinálni kell, menni kell előre - és igen, néha lesznek kisebb-nagyobb hullámvölgyek. Ez most egy nagyobb volt, úgyhogy ezután már csak csupa jó dolog jöhet! :)

Ami fontos, hogy mindig menjünk tovább, és ne a rossz dolgokkal foglalkozzunk. 

35. hét összefoglalás

(Ahogy ezeket a sorokat írom, az Észbontók megy a Viasaton. A kérdés, hogy melyik országra dobtak le először atombombát. Az egyik csaj bedobja, hogy rémlik neki valami Hirosima meg Nagaszaki. Aztán elkezdenek azon agyalni, hogy ezek vajon milyen országban vannak. Bedobja az egyik, hogy nem lehet, hogy Csernobil egy ország, és Nagaszaki meg Hirosima ott van? 

Úúúú :D Amúgy nagyon szórakoztat ez a műsor, akkora hülyeségek vannak benne. Egyébként meggyőződésem, hogy megrendezett az egész.)

Ezen a héten történt egy említésre méltó dolog. 

Egy kis háttérsztori: a szüleim külföldön élnek, cirka 650 kilométerre vagyunk egymástól. Már több mint két hónapja nem láttuk egymást, amikor felhívott anya egyik nap, hogy beszélt telefonon nagynénémmel. Na mármost, ő fent van facebook-on, és látta a ''kifogytam a shortomból'' képemet, és hogy milyen sovány vagyok.

Ó te jó ég. Anya elkezdett aggódni, hogy eszem-e én rendesen, meg hogy mikor, mennyit eszem, blabla. 

Nem tudom, de annyira felhúztam magam ezen a dolgon, mert 1) nem vagyok sovány. Sokat fogytam, és mondjuk a valamikori 74 kilóhoz képest soványabb vagyok, de amúgy abszolút normális a súlyom, még a BMIm szerint is. Meg amúgyis alacsony vagyok, még ha lemenne rólam 9 kiló, akkor se lennék betegesen sovány, csak nagyon vékony. (Na nem mintha még 9 kilót szeretnék fogyni, gyorsan hozzá is teszem, még mielőtt...)

2) Majdnem minden nap beszélünk anyával telefonon, és mindig elmesélem neki, hogy miket főztem, ettem. Szóval eléggé rosszul esett, hogy ennyire nem bízik bennem? Talán hazudnék arról, hogy miket főzök, vagy talán éheztetném magam?

3) Az életmódváltás kezdetén tényleg nem ettem túl sokat (1200 kcal körül, de sokszor csak alulról súroltam...), na de most szerintem abszolút eleget eszem. 1728 kalória most tökéletes nekem.

(a történet vége, hogy találkoztunk tegnap végre, annyi idő után - és konstatálta, hogy "nem vagy sovány". :D)

Amúgy oké, megértem, hogy a szülők aggódnak a gyermekükért, csak értitek, nem esett jól.

 Cézár saláta. Nagyon szeretjük, nagyon finom! :)

 Zöldborsófőzelék virslivel. 

(Hát igen, a virsli nem túl értékes étel, de 

volt még egy csomó a fagyasztóban, és néha belefér.)

Fun fact: én sósan készítem a zöldborsófőzeléket, nyami :) 

Édesen képtelen lennék megenni.

 Pizza!!

 CH-csökkentett Dia-Wellness keverékből. 

100 g-ból egy ilyen normál méretű pizzát lehet csinálni, 

úgyhogy a képen látható mennyiség csakis az enyém volt :)

 Hot-dog - Kornspitz kifliben, a maradék virslivel.

 Barátom névnapjára készült:

 "Húsfaló római'', saját fejlesztés.

Omlós kókuszos keksz. Nagyon finom, és tényleg nagyon omlós! 

Cappuccinohoz (is) kiváló. Recept innen, a fittsütikről.

A hét vége felé kicsit elkeseredtem: szerintem keményen dolgozom azért, hogy fogyjak; edzés, kaja, miegymás. És igen, tudom, hogy az utolsó pár kilót leadni a legnehezebb, plusz látom is magamon, hogy izmosodom. 

A lényeg, hogy ki kell tartani, és annak kell örülni, ami éppen van!

18. hét összefoglalás

08. 27. (hétfő): 72,5 kg

09. 03. (hétfő): 70,5 kg

09. 10. (hétfő): 69,5 kg
09. 16. (vasárnap): 69 kg
09. 24. (hétfő): 68,5 kg
10. 01. (hétfő): 67,5kg
10. 08. (hétfő): 67 kg
10. 15. (hétfő): 66 kg
10. 22. (hétfő): 64,5 kg
10. 29. (hétfő): 64 kg
11. 06. (kedd): 63,5 kg
11. 12. (hétfő): 62,5 kg
11. 19. (hétfő): 62 kg
11. 26. (hétfő): 61,5 kg
12. 03. (hétfő): 61 kg
12. 10. (hétfő): 60,5 kg
12. 17. (hétfő): 60 kg
12. 24. (hétfő): 59 kg
12. 31. (hétfő): 58,5 kg

Elég lazán álltam a Karácsonyhoz, olyan értelmben, hogy nem izgultam előtte, hogy mi lesz a kajálással. Eldöntöttem magamban, hogy minden jó lesz. Anyával közösen főztünk, ill. sütöttünk mindent. Többféle süti volt, köztük update lisztből sajtos sütemény, túrós pogácsa, aztán a jól bevált kakaós-kókuszos bögrés (nagyon finom, bátran lehet vele kínálni bárkit)... Ezeken kívül volt Aldis tésztából mézeskalács (nagyon finom puha lett!), és huszárcsók. Ezek ugyan nem a diétás felhozatalt erősítették, de nem lehet minden diétás, ugye :)

A mézesből ettem egy-kettőt, a huszárcsókból nem. (Volt helyette más bőven, plusz nem is kívántam.)

* (nem diétás) linzer és túrós pogácsa a barátom családjának sütve. Ajándékba vittem :) *

* diétás sajtos sütemény * huszárcsók * mézeskalács *

Sajnos nem készült mindenről kép, mert nagy volt a pörgés. 

Szentestére készült kétféle csirkemelltekercs őzgerincformában: egy gesztenyével töltött, és egy sajtos-tejfölös. A gesztenyés nagyon-nagyon finom volt, biztosan el fogom még készíteni!

Volt még rántott pangasius, burgonyapüré, majonézes kukoricasaláta, majonézes burgonyasaláta... Büszkén mondhatom, hogy bár mindenből ettem legalább egy falatnyit, de okos döntéseket hoztam, és nem léptem túl a kiszabott kalóriákat. 

Az okos döntések alatt azt értem, hogy a ''diétás'' sütikből ettem mértékkel, illetve a főétkezésekre csirkemelles dolgokat választottam, kevés körettel, vagy a megszokott mennyiségű barna rizzsel. Mindennek számoltam a kalóriáját, makróját!

De akárhogyis, finomakat ettem, és jóllaktam! Hát nem ez a lényeg?

A hét többi részében tornáztam, szaunáztam sokat, és persze patológiát tanultam. 

 

Érdekes egyébként, hogy az elmúlt hónapokban több csokit kaptam, mint az utóbbi években összesen. Szóval lassan van már egy szép gyűjteményem, mert a barátom meg azért nem hajlandó enni belőle, merthogy én kaptam őket :D 

 

Van egyébként cukormentes szaloncukor is itthon, de nem kívántam azt sem. A csokit mostanában valahogy nem, a sütiket inkább. 

Vasárnap a barátom családjánál voltunk látogatóban. Sajnos nagyon ritkán, kb. évente egyszer látom őket, ebből következik, hogy nem állunk annyira közel egymáshoz, úgyhogy megbántani semmiképpen sem akartam őket, főleg a barátom anyukáját nem. Nagyon finom ételeket főzött, és tekintettel volt a diétámra is :) Sütőben sütötte a husikat, karfiolt; és burgonyapüré meg rizs volt a köret. 

Ezenkívül volt még zöldségleves, ami nagyon finom volt, ééés lasagne :) Na igen, ez nem a diétás kategória volt, de egyébként a kedvenc ételem, és úúú... iszonyú finoman volt elkészítve. A sütiket is megkóstoltam, megint csak mértékkel... 

A nap többi részében nagyon lightosan ettem, úgyhogy szerintem ez így elfogadható volt.

A következő posztban majd a Szilveszter lesz terítéken! :)

7. hét összefoglalás

08. 27. (hétfő): 72,5 kg

09. 03. (hétfő): 70,5 kg

09. 10. (hétfő): 69,5 kg
09. 16. (vasárnap): 69 kg
09. 24. (hétfő): 68,5 kg
10. 01. (hétfő): 67,5kg
10. 08. (hétfő): 67 kg
10. 15. (hétfő): 66 kg

Nos, 1 kilót fogytam ezen a héten. Igazából ez most annak ''köszönhető'', hogy hétfő óta beteg vagyok - nagyon csúnyán megfáztam. Ez most eléggé megkeseríti az életemet, mert persze gyakorlatokra és mindenféle órákra ugyanúgy járni kell, ugyanúgy kell takarítani, főzni, tanulni, tornázni...

Na jó, igazából kétszer tornáztam a héten, amire eddig még nem volt példa - de őszintén szólva ez a két alkalom is csak annak köszönhető, hogy kényszerítettem magam :D Hát, ez van.

Eddig talán ez volt a legrosszabb hetem. De büszkén mondhatom, hogy a kajálást teljesen betartottam, pedig volt kísértés bőven. Egyik nap például nagyon kívántam a levest (tipikus betegen-kívánós kaja), de főzni nem álltam neki, menzás szóba sem jöhetett... a zacskósról pedig lebeszéltem magam :) A zacskósban annyi a jó, hogy hamar megvan, és van rajta tápértéktáblázat... De ugye van benne ízfokozó, stb.

Úgyhogy inkább kibírtam.

Aztán vasárnap nagyon rossz híreket kaptam. Anyukám nagyon beteg. Hát, eléggé kikészültem, úgyhogy még a tanulás sem jöhetett szóba, pedig csütörtökön patológia gyakvizsga. De semmi nem is érdekel, csak anya legyen jól...

De gondolhatjátok, hogy most milyen lelkiállapotban vagyok...  Tegnap pedig még rosszabbul voltam. Apa meg elment az Adriába, és hozott egy csomó kaját, hogy ebédeljünk. Úúúúgy csorgott a nyálam! Olyan sok finomság volt, és persze csak olyanokat hozott, amiket szeretek :D

Szerencsére erős voltam... És ma is erősnek kell lennem, és ezentúl minden nap. Most talán próbára tesz az élet, hogy mennyire gondolom ezt komolyan. Iszonyúan érzem magam, de nem és nem szabad arra gondolnom, hogy megeszem az ajándékba kapott csokit, vagy a keresztanyum sütötte almás pitét... (imádom, és persze itt van a hűtőben).

Nem fogom megenni, na. Remélem, hogy nem kell majd kidobnom, mert tényleg vérezne érte a szívem, de egy biztos: ha nincs ki megegye, az sem érdekel: én nem fogom megenni! 

És akkor a végére jöjjön egy kis pozitívum is :) 

 Ruha: Háda

Öv: Zara

Ruha: Háda (hát igen, nagyon szeretek turizni :D)

A pöttyös ruhát még tavaly nyáron turiztam, és hát igen, sikerült kihíznom belőle az idők során. Most kíváncsiságból felpróbáltam. Arra számítottam, hogy még nem fogom tudni felhúzni a cipzárt a hátán, de teljesen meglepő módon mégiscsak sikerült :)) Nagyon örültem neki! 

Ez egy olyan kis siker, ami teljesen feltölt, és ami miatt úgy érzem, hogy igen, érdemes csinálni.

Pár szó az akaraterőről

Akaraterő: ami nélkül nem fogsz lefogyni!

Ez elég durván hangzik, de sajnos igaz. Vannak olyan emberek, akik bármit és bármennyit ehetnek, és mégis jól néznek ki. Na, ez az ember nem én vagyok! Mégis folyamatosan abba a hibába estem, hogy úgy ettem, ahogy jól esett. Igen ám, de hiába enném én ugyanazt, mint például az unokatesóm - ő a legjobb esetben is tartaná a súlyát (vagy fogyna), én pedig híznék - ugyanattól az étrendtől!

De a barátomat is említhetném. És itt jön képbe az, amin Tomi értetlenkedett rengeteget a lifetilten: hogy lehet az, hogy ha egy nőnek komoly kapcsolata lesz, fél-1 éven belül felszed néhány kilót? (Igen, ez általánosítás, de sajnos gyakori!)

Elmondom én, hogy is van ez: gyere, rendeljünk egy pizzát, jaj én nem eszek nélküled csokit, éhes vagyok, főzzünk valamit este 10-kor... Stb. És arról még nem is beszéltünk, hogy egy együtt élő pár tagjai közül általában a nő főz :) És igen, alapesetben miért is főzne kétfélét? Tehát pl. mi van akkor, ha a Drága brassói aprópecsenyét kíván? Szeretjük Őt, tehát megfőzzük neki, és vele együtt eszünk...

És akkor a gyerek még szóba sem került... Nekem ugyan még nincs, de minden elismerésem annak, aki kisgyerek(ek) mellett le tud fogyni!

Bizony, pasi vagy család mellett sokkal nehezebb lefogyni. Aki egyedül van, esetleg egyedül lakik, az nyilván csak olyannal tölti fel a hűtőjét, ami belefér a diétájába - és olyanokat is főz! Na de ha együtt élsz valakivel, vagy családod van: ugye senki sem gondolja komolyan, hogy veled együtt fogják 70 napig enni a barna rizst párolt csirkemellel?!

És miért is kéne neki(k) ugyanazt enniük? Te fogyózol, nem ők. Szóval nyugodtan ehet a barátom túró rudit, meg gyrost, amennyit csak akar. De én nem!

Az igazság az, hogy férfi és nő teljesen más. Na jó, ezzel nem mondtam újat :) De TÉNY, hogy nem ehetjük ugyanazt ugyanolyan mennyiségben éveken keresztül, mint Ők! Vagyis igen, de annak rossz vége lesz...

Tény az is, hogy ÉN nem mondtam nemet a csokira meg a hamburgerre, szóval mindez csak egy szép nagy köteg kifogás, még akkor is, ha van benne igazság. A helyzet az, hogy ha fogyni szeretnél, rengeteg mindenről le kell majd mondanod. Vasakarat kell!

Lehet, hogy ez meglepő, de: lemondani könnyű! A nehezebb dolog inkább a rengeteg NEM kimondása lesz. Őszintén: könnyű otthon ülni egyedül, és lemondani a csokiról, ha nincs otthon egy kocka sem :) 

De mi a helyzet azzal, aki folyamatosan kísértéseknek van kitéve? (és úgy gondolom, hogy a többségünk ilyen) Itt vagyok például én. Most pár napot Pesten töltünk, ahol lépten-nyomon kajáldák, pékségek, cukrászdák, kávézók vannak...

Mindenhonnan áradnak a finom illatok. Aztán ott van Ő, aki most épp hamburgert eszik ebédre, mert úgy alakult :) És két vajas croissant-t vacsorára, felvágottal, mert épp azt kívánta. Meg ilyen és ehhez hasonló ezer helyzet.

Azt kell mondanom, hogy engem napi 3-4 kísértés minimum ér. Rengetegszer kell azt mondanom, hogy köszönöm, de NEM. 

Nem fogom azt mondani, hogy könnyű. Sőt, vannak könnyebb és nehezebb nem-ek is. Ma például elmentem egy Norbi Update bolt mellett - azt mondtam magamnak, hogy "nézd, még nem is tízóraiztál, talán bele lehetne illeszteni a diétádba egy ilyen csökkentett szénhidrát tartalmú péksütit..."

És ez kérem, kísértés. És talán a legkönnyebb önmagunkat becsapni! Mert - a példánál maradva - tudom, hogy nekem ez most nem fér bele, lehet az update süti akármilyen szuper összetevőkből, és akármilyen kevés kalória. Nekem ez most nem fér bele, mert én most a lifetiltet csinálom, azon belül is egy 1400 kalóriás diétát követek!

Szóval, figyeljetek oda magatokra, és kitartást! Sajnos akaraterő nélkül nem megy...

Sikerült: 10,6 km!!!

Hát! Nem gondoltam volna, hogy ez ma lesz... :) Nem is tudom, kb. a 200. méter környékén bevillant, hogy talán le tudnék futni két kört is... Ez már csak azért is nagyon vicces, mert 200 m az nem 5300, tehát annyira az elején vagy még a körnek, hogy abban sem lehetsz biztos, mi lesz 1 km múlva. Bármi történhet közben, hirtelen rosszul leszel, vagy csak simán fáradt vagy, és nem bírod. (És igen, volt már velem ilyen!)

Na de :) Valami bekattant ekkor. És az első kör annyira könnyen, annyira lazán ment, hogy nem akartam már megállni. A biztonság kedvéért azt mondtam magamnak, hogy már az is jó, ha pár száz méterrel többet futok a tervezett 1 körnél - szóval nem volt rajtam nyomás egyáltalán. Teljesen más volt így, mintha eleve úgy indultam volna már el, hogy: két kör, és kész, egy centivel sem kevesebb! :D

Szóval az első kör után úgy 2000 méteren át semmi más sem volt, csak a ''flow''. Szuper volt! Nem ez az első flow élményem, de a flowra akkor sem lehet mondani, hogy ekkor meg ekkor jobb lett volna... A flow, az flow. Úgyhogy ugyanolyan jó volt, mint először.

Mindenesetre az utolsó pár km már sokkal nehezebb volt, az utolsó 1 pedig egyenesen kemény. Akkor már TUDTAM, hogy ezt meg kell csinálni, és kész - de nehéz volt, nagyon nehéz. 

De MEGCSINÁLTAM! 1 óra 26 perc valamennyi lett, szóval nem is lett sokkal rosszabb a második kör, mint az első (az első kb. 40 perc volt pontosan).

Azért is jött most ez jól nekem, mert pár napja igazi mélypontra kerültem a tanulás szempontjából. Tudjátok, lesz ez a nagyon nehéz szigorlatom - és a múlt héten két napig is durván pánikoltam, alig bírtam tanulni - úgy éreztem, hogy én erre nem vagyok képes. 

Hát. DE! Aki 10,6 km-t lefut megállás nélkül, az csak ne rinyáljon a tanulás miatt szerintem :)