Fogyinapló

2014. április 9., szerda

Út a cél felé - negyedmaraton

Az előző bejegyzésben írtam az evésről, kalóriákról, de persze ez nem minden, ami mostanában foglalkoztat.

Március elején - némi agyalás és bizonytalankodás után - eldöntöttem, hogy jelentkezem a Rotary futófesztivál negyedmaraton távjára. Ezután felpörögtek az események: hamar elutaltam a nevezési díjat, futottam heti 2 alkalommal cc. 10 kilométereket, és olvasgattam a témáról.

Jobb oldalon, fehér topban futok

(itt éppen az első kör végén járok)

Végülis mondhatjuk, hogy újra elkapott a futás iránti lelkesedés (mint már olyan sokszor!)

Mit kell a negyedmaratonról tudni?

10,548 km hosszú a táv. Jelen esetben 2 kört kellett teljesíteni, a szintidő pedig 1 óra 30 perc volt.

A verseny előtti két napon próbáltam több szénhidrátot bevinni, ami igen könnyen ment. :D Előző este durum tésztát vacsoráztam.

A verseny reggelén 7-kor keltem, és még szinte félálomban megettem a zabkásámat: 50 g zabpehelyből, 1 banánból, 1 dl tejből, és mézből készült. (jó nagy adag volt!)

11-kor rajtolt a verseny, de még így is izgultam, hogy vajon nem fog-e bezavarni ez a kis reggeli a futásba. Nagyon óvatosan kell bánnom a futás előtti evéssel, több órát is rá kell hagynom, különben megfájdul tőle a hasam...

(amikor viszont reggel, éhgyomorra futok - mint mostanában többször - akkor érezhetően sokkal kevesebb erőm van, nehezebben megy a futás, szenvedek)

Készítettem magamnak egy nagyon jó kis playlistet is a zenelejátszómra. A verseny előtt kb. fél órával derült ki, hogy nem mentettem el, és így buktam az egészet... Elég bosszantó volt, így viszont arra kellett futnom, ami éppen jött, úgyhogy ez nem segítette elő a futásomat.

A másik probléma a helyhiány volt: hová tegyem a zenelejátszómat? (végülis a sportmelltartómba került, khmm :D A kezemben fogni nem akartam, a nadrágom hátsó zsebébe téve nagyon lehúzott, úgyhogy ez volt az egyetlen lehetőség, bármilyen hülyén is hangzik)

Gyönyörű szép, meleg, ragyogó nap volt, úgyhogy az utolsó pillanatban eldöntöttem, hogy topban futok. Ami nagyon hiányzott volna, az egy rövidnadrág a hosszú helyett, plusz egy napszemüveg. Legközelebb majd ezekkel is készülök!

Nagyon szuper volt a hangulat, sokan futottunk, és sokan szurkoltak is :)

Kettő frissítő pontnál is igénybe vettem a vizet, mert a melegtől nagyon kiszáradt a szám, és muszáj volt. Szerencsére ez sem befolyásolta a futásomat.

A végén már kicsit nehezemre esett futni, de annyira közel voltam már a célhoz, hogy tulajdonképpen az akaratom vitt tovább, nem engedhettem, hogy megálljak :)

Végig futottam, nem is nagyon lassultam le; az utolsó 1-200 méter kivételével (ahol sprinteltem) gyakorlatilag egyenletes volt a tempóm.

1 óra 2 perc és 59 másodperc alatt teljesítettem a távot, aminek nagyon örültem.

Na jó, tulajdonképpen szerettem volna bemenni 1 óra alá, de visszagondolva ez nem volt teljesen reális, mert eddig 10 km-t kb. 1 óra 8 perc körül futottam, úgyhogy magamhoz képest ez az idő nagyon jó. Úgy érzem, hogy most ez volt a maximum, amit ki tudtam magamból hozni!

A célba érve átvehettem az emlék-serlegemet (jó nehéz :), legurítottam 2 pohár vizet, szinte azonnal megittam az ajándék fél literes izotóniás italt, az almát pedig elpakoltam. Kaptunk ajándék hot dog kupont is, amit fel is használtam. :)

Nagyon boldog vagyok, hogy elmentem a versenyre, és teljesítettem ezt a távot. Úgy gondolom, hogy ez már egyfajta ízelítő a félmaratonhoz, amit már régóta szeretnék lefutni.

El is határoztam, hogy szeptemberben indulok a Budapest Félmaratonon, úgyhogy az élet nem áll meg, folytatom tovább a futást!! :)

2014. április 7., hétfő

Mostanában történt

Végre megtöröm a csendet, és írok egy kicsit arról, hogy mégis mi van velem mostanában. Talán mondanom sem kell - hiszen a bejegyzések hiánya is ezt mutatja - hogy kevés az időm. Na jó, ez elég kifogás-szagú, mondjuk inkább úgy, hogy a képzeletbeli prioritási listámon a blog írása eléggé hátul kullog.

Mi van előtte? Suli, tanulás, edzések, főzés!

Nagyon jól érzem magam most a bőrömben. Hatalmas változás állt be most az életemben: áttértem a súlytartó étrendre! Ennek oka egyszerű, csupán csak annyiról van szó, hogy jelzett a testem, hogy elég volt az alacsony kalóriabevitelből, és felesleges tovább sanyargatnom magam. (megj.: kinek mi az alacsony, 1710 kcal talán nem tűnik annyira alacsonynak, és sanyargatni sem sanyargattam magam soha, de a végére mégis már szenvedtem. A súlyzós és futós edzések mellett ennem KELL, így is megfogalmazhatnám a dolgot)

Most 2138 kcal az irányadó. Ha úgy jön ki a lépés, hogy kevesebbet eszem, akkor nem erőltetem a többet, és ha épp többet sikerül, az sem baj.

Mi a helyzet a súlyommal? A súlyom állandóan fluktuál. Még dolgoznom kell azon, hogy ezt figyelmen kívül tudjam hagyni, és ne omoljak össze, ha egy reggel épp többet mutat a mérleg, mint én szeretném. Ugyanis nem ez a lényeg!

Folyamatosan tudatosítanom kell magamban, hogy mi a célom. Igen, szerettem volna 52 kiló lenni, és biztos örülnék neki most is, ha ennyit mutana a mérleg, de reálisnak kell lennem: több izmot szeretnék. Nagyobb súlyokkal szeretnék dolgozni. Kemény testet szeretnék.

Az alacsony kcal-bevitel, a további (súlyból való) fogyás ezen célok elérését nem segíti elő. Aztán ott van a tükör: ugyan hová fogynék még a súlyomból, és minek?? Amit valójában szeretnék, az a formásodás, az izmosodás. Mégis kit érdekel, hogy mennyit mutat a mérleg, ha közben jó irányba fejlődik a testem? Hadd tegyem hozzá, hogy zsírból igenis szeretnék még fogyni, de ez már egy másik kérdés.

(megj.: ma épp 55,5 kiló vagyok, öröm, boldogság)

Mutatok nektek egy képet.

Bal: 2013. dec. 17. - Jobb: 2014. márc. 12.

Na most sokkal érdekesebb lenne a dolog, ha pontosan meg tudnám mondani, hogy épp hány kiló voltam a képek készültekor. Annyit biztosan mondhatok, hogy a jobb oldali képen több kiló vagyok, mint a bal oldalin. (az elsőn 54 kiló körül, a másodikon 57 kiló körül vagyok)

Igen, más ruha van rajtam és a beállítás sem pont ugyanaz, eltérnek a fények, stb. Én mégis megosztásra érdemesnek tartom ezt a képet, mert azt hiszem, hogy azért a lényeg látszik.

NE függj rá a mérlegre!!

Lehetsz 52 kilósan is plöttyedt, és ''skinny fat'', és 60 kilósan is kemény, és formás.

Vasárnapi ebéd

Csicseriborsó pörkölt, sütőben sült édesburgonya hasábok,

natúr csirkemell, durum tészta

(+ húsleves, de az nincs rajta a képen)

Saláta, tzatziki, kókuszbundás rántott husi

Így panírozzátok: kókuszliszt, tojás, kókuszreszelék.

Nagyobb adag készült, az egyik felét sütőben, a másik felét kókuszzsírban sütöttem ki. Mindkettő finom, de a kókuzszsírban sült viszi a pálmát! A barátomnak is nagyon ízlett, de szólok előre, hogy azért érződik rajta a kókusz, úgyhogy aki nem szereti, annak nem ajánlom :)

Vajon párolt brokkoli baconos csirkemellel

Fanni-féle túrókrém (recept innen)

Baconbe göngyölt, sajttal és sonkával töltött

csirkemell-tekercs görög joghurtos tzatzikivel

Zabpelyhes-csokis keksz

(recept innen, de változtatásokkal)

Zablepényke (recept), pulykafasírt, tzatziki

Csizza

Recept Lilla barátnőmtől, amit most sajnos sehol nem találok,

hogy be tudjam linkelni, úgyhogy álljon itt:

1 fél csirkemell apróra vágva, 1 tojás, só, bors, pizza fűszerek

Mindezt botmixerrel (vagy ami van) összedaráljuk, majd 200 fokon megsütjük kb. 10 perc alatt. Ezután jöhet rá a paradicsomszósz, majd ízlés szerint a feltétek, majd még kb. 10-15 percig sütjük. Voilá, magas fehérjetartalmú pizza, és nagyon finom, mivel a csirkemellnek elég semleges íze van! :)

Csupacsoki muffin

(recept itt, de módosításokkal készült nálam)

Bioboltos rendelés

Fogász vacsi

A barátnőimmel

És a végére egy kép motivációnak. Régen és most :)

2014. február 7., péntek

A nagy visszatérés

Jelentem: itt vagyok! Túl 9 vizsgán, lelki mélységen, betegségen - de újult erővel!

Nem szeretnék itt túl sokat írni, de már most az elején megígérem, hogy nem szépítek semmit, ami félrement, azt is leírom. Ebből is lehet tanulni :)

Szóval elkezdődött decemberben a vizsgaidőszak. Karácsonykor voltam egy hetet otthon, amit kaja és sport szempontjából is csillagos 5-ösre teljesítettem szerintem. Karácsony hetében 5x edzettem (vittem magammal haza a nagyobb bellt), infraszaunáztam*, visszafogottan és okosan ettem. Mindennek az eredménye az lett, hogy nem hogy híztam az ünnepek alatt, még fogytam is, 54 kiló voltam.

Nyírfacukros minizserbó a Vári cukrászdából

*a szaunázás nem fogyaszt (!!), de nagyon egészséges, mellesleg imádom, és egy jó edzés után még jobban esik a testemnek.

Szuper! Célom az volt a vizsgaidőszak alatt, hogy az 54,5 kilót tartsam, és azzal már boldog leszek.

Aztán jött a Szilveszter, ahol kicsit sok sütit ettem, de alapból úgy terveztem, hogy ezen nem izgulok, úgyhogy ezt nem is bánom. Amit inkább, hogy amikor hazajöttem igencsak korán (mert 2.-án vizsgáztam) megittam egy pohár aszkorbinsavas vizet, ami irtó rosszul esett, komolyan azt hittem, hogy megpusztulok.

Mazsolával

Szilveszter

Még mindig nem egészen tudok mit kezdeni az alakommal:

elégedett vagyok vele, vagy nem? Egyszer igen, egyszer nem...

Ezzel a képpel is kb. így vagyok.

Nagy reményeket fűztem az aszkorbinsavhoz, de sajnos én senkinek sem tudom ajánlani. Egy pár hétig ittam, de iszonyúan savas (hát ez nem meglepő mondjuk! :D), én alapból szívószállal ittam, hogy legalább a fogaimnak ne legyen olyan rossz. A gyomrom abszolút nem bírja, rosszul vagyok tőle, és vannak kétségeim afelől is, hogy mennyi tud felszívódni a megivott mennyiségből. Én ezentúl csak tablettás C-vitamint fogok fogyasztani, nekem nem jött be a por, hiába olcsóbb.

Na de kicsit eltértem a lényegtől :)

Januárban is ment tovább az edzés, heti 4-5 alkalommal, ezzel nem volt gondom a vizsgaidőszak alatt. Eljutottam arra a pontra, hogy annyira ingerszegény környezetben tengődtem hosszú hetekig, és annyit kellett ülni és tanulni, ülni és tanulni... hogy az volt számomra a jutalom, ha a nap végén edzhettem.

Az evés is egész jól ment, egy időre áttértem az 1910 kcal-os étkezésre, hogy jobban bírjam az edzést. Érdemes itt megjegyeznem, hogy ez ennyi edzés mellett még mindig kalóriadefictnek számít nekem!

Kókuszzsíron sütött csirkemell filé, basmati rizs, joghurtos ubi

Vizsga előtti, ill. vizsganapokon azért nem igazán tudtam tartani a dolgokat, volt félrekajálás is. Ugyanakkor edzés és betartott kajálás mellett is azt tapasztaltam, hogy inkább fölfelé "igyekszik" a súlyom, amiért marcangolom is magam néha rendesen...

Ugyanakkor ha belenézek a tükörbe, én ezt nem látom. Nem is akarom magamnak azt bebeszélni, hogy jajj, biztos izmosodom (persze ez tök jó lenne), de bármennyire objektíven is nézem magamat a tükörben, nem látom azt, hogy most rossz irányba mentem el.

A mérleggel azért nem vagyunk nagyon jóban, most 55,5 kg vagyok.

De majd fognak készülni képek is, csak kicsit összeszedem még magam!

És most néhány számomra fontos dolog, eredmény :)

Pisti, az edzőm szerint: "sportolsz te még valamit ezen kívül?" Mondtam neki, hogy nem, viszont itthon még lenyomok pluszba heti 2-3 edzést bellel. Már ez önmagában óriási dícséret számomra, hiszen ez nem pusztán egy kérdés, ebben már benne van az is, hogy mit gondol rólam a kérdező :) Ha értitek, hogy mire gondolok.

Hozzátette még azt is, hogy olyan alakom lett, mint egy crossfites lánynak, na persze nem olyan durván; de ne is legyek soha olyan!

No, hát ez egy nagyon hízelgő dícséret, természetesen nem egészen így van a dolog, de attól még azt kell mondanom, hogy talán ilyen szépet még sose mondtak nekem. :)
Decemberben elkezdtem nyújtani a spárgára, ezt a videót szoktam csinálni, szerintem tök jó. Januárban pedig eljutottam odáig, hogy az egyik oldalon sikerült lemennem spárgába teljesen! Nagyon büszke vagyok magamra :)
Volt egy nagyon szuper, nagyon kemény edzésünk, amiben több 10 perces körben dolgoztunk. Minden etapnak megvolt a gyakorlatsora, tehát csinálj meg megadott számú x gyakorlatot, majd y-t, stb. Az volt a lényeg, hogy bele kellett férni a 10 percbe. Na most ezt úgy indítottam, hogy kezembe vettem a 14 kilós súlyt, mert úgy éreztem, hogy nekem ez már swinghez, guggoláshoz kell. És megcsináltam! :)

És most dicsekedni fogok, de: minden kört én fejeztem be a leghamarabb, majd' meghaltam a végére, de le akartam győzni mindenkit! Ha már a súlyok nehézségében soha nem leszek én a legjobb (miről is beszélünk, bármelyik pasi kiröhögné a kis babasúlyaimat kb, de ez így van jól :), legalább állóképességben legyek én a legjobb! Ja, és négyütemű fekvőtámaszt is kellett csinálni, ami gyilkos, de egyébként nagyon jó gyakorlat.

Hedonista reggeli futás után:
Bacon, rántotta, mini croissant

(bolti leveles tésztából, még melegen!), forró kakaó

És akkor most a rossz. Az utolsó vizsgám előtti 1-2 napban olyan szinten padlón voltam lelkileg, hogy már sírógörcsök jöttek rám (higgyétek el, hogy ennél sokkal erősebb vagyok, és soha nem szokott velem ilyen lenni, sírni is csak nagyon ritkán szoktam, tényleg!!), vizsga előtti napon bevágtam egy tábla diabetikus csokit, stb...

Azt hittem kikészülök lelkileg. Sikerült az immunrendszeremet is annyira legyengítenem, hogy meg is betegedtem, orvoshoz kellett mennem, gyógyszerszedés, stb. Ez még jobban stresszelt.

Szerencsére sikerült a vizsgám, és azóta eltelt már pár nap - de még mindig azt veszem észre magamon sokszor, hogy egyszerűen gyomoridegem van! Kimegyek a konyhába, teszek-veszek pár percet - de le kell ülnöm, annyira semmi erőm.

Mindemellett napi 10-11 órákat alszom, és még így is olyan szinten kimerült vagyok, hogy semmire nem bírom magam rávenni.

Túrós dallam, változtatásokkal

Videó recept itt
* 500 g zsírszegény túró

*2 nagy tojás

* 1 csomag vaníliás pudingpor

*vaníliaaroma

*150 g nyírfacukor

*1 kis doboz tejföl

* ízlés szerint meggy

Összekeverni mindent, sütőpapíros piteformába önteni, meggyel megszórni.

Előmelegített sütőben, 200 fokon kb. 30 percig sütni (tűpróba).

8 szelet lesz belőle, jó étvágyat!

És a legdurvább! Ma péntek van, de egész héten nem edzettem :) Ma már elmegyek edzésre, mondjuk nem tudom, hogy ilyen körülmények mellett hogy fog menni, meglátjuk.

A vizsgám után egyébként mindent összeettem, de tényleg! Ezer éve nem volt már ilyen. Chips, Milka csoki, KFC-s kaja :D Jó, utána összeszedtem magam, de nyugodtan vessétek rám a köveket, csúnya dolog volt! :)

Szecsuáni csirkemell földimogyoróval,

zöldborsós basmati rizzsel

Persze ezért is öltem magam lelkileg, de erre jutottam: felesleges ostoroznom magam. Hibázok néha. De ha objektíven nézem a dolgokat, még így azt mondhatom, hogy a vizsgaidőszak alatt mondjuk 95%-ban szépen ettem. És ez az, ami meghatározza az eredményeimet, nem az az 5%, amikor disznó voltam (már bocs :)

Jó, mondjuk nem szeretném ezt rendszeresíteni, és ezentúl jobban fogok igyekezni, de szerintem az sem megoldás, ha állandóan hibáztatom és ostorozom magam. Én szeretni és elfogadni szeretném magamat!

Rakott krumpli - édesburgonyával

Na. Az a helyzet, hogy nekünk ez annyira nem jött be sajnos,

én nagyon szeretem az édesburgonyát, húsokhoz

különösen jó a kicsit édes íze - de ebben a kajában

nagyon nem működött. De hátha másnak jobban bejön!

2014. január 31., péntek

Kis magyarázkodás...

Sziasztok! Tudom, hogy nagyon régen írtam már, ezért szeretnék pár szóban magyarázkodni, illetve még egy kis türelmet kérni.

Ebben a vizsgaidőszakban elég sok vizsgám volt, sajnos nem sok időm maradt másra, persze az edzésre és a kajára odafigyeltem, erre büszke vagyok.

Azonban a héten nem sikerült az utolsó vizsgám, így még lesz egy köröm jövő hét kedden. Ez lesz így a 9. vizsgám.

Nem szeretek magyarázkodni, de most tényleg úgy érzem, hogy felkészülten mentem vizsgázni, és hogy nem túl igazságosan buktattak meg.

Azt hiszem nem kell részleteznem, hogy mennyire a padlón vagyok most, milyen szinten ki vannak készülve az idegeim, stb stb... Erre még rájön az is, hogy sikeresen ismét ''összeszedtem'' valamit, mehettem orvoshoz, szedhetek megint gyógyszert.

Aki régebb óta olvas, az talán emlékszik még rá, hogy az előző vizsgaidőszakomat is így zártam: az utolsó vizsgám előtt már olyan nagy volt a stressz, kimerültség, hogy szintén orvosnál kötöttem ki, gyógyszerszedés, stb... Sajnos majdnem 1 egész hónapig szenvedtem amiatt, edzés nuku, enni nem bírtam, még egy megfázást is összeszedtem.

Azért remélem, hogy most hamarabb és jobban fogok kijönni a dologból, de annyit mondhatok, hogy most a hisztimérőm már kiakadt, senki ne is jöjjön a közelembe, amíg nem lesz meg a vizsgám, és vége nem lesz a stressznek ;)

Na most van egy óriási nagy tanulság, amit levontam magamnak ebből az egészből: tönkreteszem magam, ha így haladok. Igen, nagyon fontos az egyetem, nagyon fontos, hogy meglegyen minden vizsgám, de egyszerűen nem ér annyit, hogy olyan szinten kikészüljek, hogy már beteg legyek.

Mert most ez van... és az előző vizsgaidőszakban is ez volt.

Tehát egy pici türelmet még kérnék tőletek, látom én az oldalletöltéseken, hogy jöttök, és keresitek az új bejegyzést. Szóval köszönöm az érdeklődést, és a bizalmat! Kérlek gondoljatok rám jövő hét kedden, én pedig ígérem, hogy visszatérek új bejegyzésekkel, és pozitív életszemlélettel :)

Sok puszi, Bella

2013. december 24., kedd

Boldog Karácsonyt!

Áldott, békés Karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak!

Egyetek finomakat, pihenjetek, töltődjetek! :)

2. év, 17. hét összefoglalás

Ha a múlt hét az idei év legrosszabb hete volt, akkor erre a hétre már nincsenek is jelzőim. :) Na azért csak túléltem valahogy.

Szerdán 2 jegymegajánló zh-m volt. Kedden és pénteken még gyakorlatokra kellett mennem, a többi napon pedig ugyanúgy óráim voltak, amiken bent kellett ülni... (jó sokat) Szombaton pedig 2 vizsgám is volt... Jó ötletnek tűnt még pár hete egy napra bepakolni mindkettőt, mondván, hogy milyen szuper lesz túllenni rajtuk a vizsgaidőszak első napján.

A felkészülés vége felé már nem tűnt olyan jó ötletnek a dolog, felváltva olvasgattam a bőrgyógyászatot és a farmakológiát, ÉS mindennek tetejébe - csak hogy érzékeltessem a helyzet súlyosságát :D - még edzésre sem tudtam elmenni pénteken. Pedig már felöltözve álltam a lakásban, és azon gondolkoztam, hogy na most mi legyen? Végül nem is a 2 vizsga állított meg, inkább az, hogy már napok óta alig aludtam (plusz stressz), úgyhogy nehezemre esett volna súlyokat emelgetni...

Közben barátom nagyon durván megfázott, de tényleg, borzasztó beteg volt szegény. Neki is próbáltam kedveskedni, gyümölcssaláta itt meg ott, meg finomságok, de közben meg lapátoltam magamba a C-vitamint, nehogy én is elkapjam tőle, mert akkor aztán mindennek vége.

Jelentem, hogy nem lettem beteg, és ez tényleg óriási öröm számomra, mert - nem akarom elkiabálni - de az utóbbi időben a suliban is sokat voltam összezárva beteg emberekkel, és régen ilyenkor simán ágynak estem volna azonnal, de most már eléggé megerősödött az immunrendszerem :)

Csütörtökön-pénteken két unokatestvérem volt látogatóban, úgyhogy még takarítanom, meg pakolásznom is kellett (meg persze házigazdáskodni :), de nagyon örültem nekik, meg hát szerencsére ezt is sikerült abszolválni.

Sűrű egy hét volt ez, na! :)

Na de! Megérte a sok szenvedést, mert mindkét zh-m sikerült, mindkét vizsgám sikerült :) Ráadásul farmakóból ötöst kaptam, ami külön nagy öröm. Úgyhogy most már "csak'' 5 vizsga van hátra! :D

Túró alapú kenyérlángos (recept itt)

és forralt bor nyírfacukorral

Ez a kenyérlángos hihetetlenül finom, barátom is teljesen

odáig volt érte, szóval pasi-kompatibilis :)

Én nem pont a recept szerint csináltam, íme:

250 g krémes túró (Aldis New Lifestyle, 1 doboz)

220 g durum liszt

1 tasak porélesztő

1 ek sikér

1 kk só

1,5 dl langyos tej

Feltét: nálunk 1 nagy kockázott vöröshagyma,

ezt 15 g libazsíron megdinszteltem. 200 g kockázott bacon, 200 g tejföl.

A tésztát kb. 1 órát kelesztettem, de a túró miatt nem kelt meg nagyon nagyra.

A tésztát szilikonos sütőlapra simítottam, mert nagyon ragad (!!), előbb sütöttem egy kicsit, majd azután pakoltam rá a feltéteket, majd addig sütöttem, amíg már a baconből kisült a zsír, és a tészta alja pirulni kezdett. Ebből a mennyiségből 4 hatalmas szelet lett.

Édesburgonya tócsni, mézes-mustáros csirkecomb-filével

Durum tészta, bacon, tejszín, sajt

(amikor már nagyon nem volt időm / ötletem :)

Gyümölcsök, zöldségek

Reggeli

(igen, eléggé szeretem a bacont :D

Mazsola

Ennél a széknél dolgoztam ebben a félévben.

A székben az egyik csoporttársam ül éppen, és megengedte,

hogy felrakjam a képet :)

2013. december 13., péntek

2. év, 13-16. hét összefoglalás

Nagyon régen írtam már. Mentségemre legyen mondva, nem egyszerű az élet mostanában. Ez a hét pl. az utóbbi időszak legrosszabb hete volt (és még mindig tart), de az vigasztal, hogy ennél már csak jobb jöhet. Remélem! :)

Amikor kemény az élet, emlékezz rá, hogy te keményebb vagy!

A kettlebellt csinálom tovább töretlenül: edzésen és itthon is, úgyhogy ezzel nincsen gond. Folyamatosan fejlődök, de még nagyon sok munka lesz benne, hogy eljussak oda, ahová szeretnék.

Viszont a keddi edzésen nagyobb súlyokkal dolgoztunk (természetesen lightosabb edzést állított nekünk össze Pisti az ismétlésszám meg gyakorlatok terén, mert most a kilókon volt a hangsúly), így hát:

12 kilós kettlebellel törököztem edzés elején (5 percig csináltuk folyamatosan). Na most ez hihetetlen önbizalomnövelő volt számomra, mert 8 kilóssal kezdtem még tavasszal. Emlékszem, hogy még a kezdetek kezdetén remegett a kezem, ahogy tartottam a fejem fölött a súlyt, annyira nehéz volt, és nagyon féltem, nehogy a fejemre ejtsem :) Néhány hete már 10 kilóssal töröközöm, na de 12 kilóssal még soha nem is próbáltam, és egészen meglepődtem, hogy (relatíve) milyen egyszerűen ment!
20 kilós (!) kettlebellel ment a deadlift, két kezes swing, váltott kezes swing, guggolás. A swinget 12 kilóssal szoktam nyomni, ami igazából egy ideje már kicsit könnyű nekem, viszont sokszor olyan ismétlésszámmal kell csinálni, hogy még nem tudtam nagyobbra váltani.

Mindennek az eredménye az volt, hogy egyrészt aznap nagyon megérezte a derekam (baj az természetesen nem történt, hiszen jó formával végeztem a gyakorlatokat), másrészt, hogy még ma is - tehát 3 nappal az edzés után - borzasztó izomlázom van a trapeziusomban (csuklyás izom).

Viszont pl. a combomban nem érzem, pedig ment rá rendesen.

A múlt hét pénteki edzésen pedig nem volt bent az edzőnk, küldött be maga helyett edzéstervet. 10 perc swinggel zártuk az órát, a cél 250 db swing elvégzése volt. 280 sikerült. Az egyik srác rákérdezett, hogy na mennyi lett, mire én elmondtam neki, erre tök aranyos volt, mondta a többieknek, hogy "Pisti mindenkire nagyon büszke lenne, de főleg Izára, mert 280 swinget csinált! Tapsoljuk meg!"

(Pisti az edzőnk, by the way :D) Hát én olyan zavarban voltam, de ami még ennél is durvább, hogy olyan kis cukik voltak, és tényleg megtapsoltak! Mondtam a srácnak, hogy te tiszta hülye vagy :D Jólesett nagyon, mert bizony sokszor vannak nehézségek is, amikor elbizonytalanodok a kompetenciámban.

Na és akkor a kajáról. Kemény dió...

Idén tanulok belgyógyászatot, és mindenféle szakorvos tart nekünk gyakorlatot. Egymástól teljesen függetlenül két vesével foglalkozó szakember is elmondta nekünk, hogy sok testépítő került már be hozzájuk, mert irreálisan sok fehérjét fogyasztottak, és tönkrement a veséjük. Most pedig járhatnak dialízisre...

Próbáltam megtudakolni, hogy mégis mit jelent a nagyon sok fehérje, mert azért valljuk be, sok fehérjét fogyasztottam eddig, de egy férfi testépítőhöz képest nem volt az olyan sok. Persze pontos választ nem kaptam, hiszen ezt nem lehet így konkrétan megmondani, plusz mindenkinek más a szervezete, viszont azt az információt kaptam, hogy azért olyan 1,5-2 g/tskg/nap fehérjénél nem kéne gond legyen.

Most mondhatjátok, hogy nem is igaz, hogy káros a sok fehérje, meg blabla, eddig én sem hittem ebben, de ez most engem szíven ütött, elgondolkoztatott. És tudjátok, próbáltam utánaolvasni egy kicsit ennek a dolognak, de nem olyan egyszerű. Nem nyugodtam meg.

És belegondoltam, hogy persze, hogy a testépítéssel foglalkozó oldalak, meg a tápkieg gyártók védik a fehérjekészítményeket, meg a magas fehérjebevitelt, de... nekik azért ebből előnyük származik, ráadásul nem épp a vese a szakterületük... És a mai világban ez már nem jellemző, de számomra egy orvos igenis tekintély, és amit mond, azon minimum elgondolkozok.

Aztán elgondolkoztam azon is, hogy hé, én csak egy lány vagyok, aki ki akarja hozni magából a maximumot... De nem foglalkozom testépítéssel, nem is szándékozom - és soha nem akartam fitneszmodell lenni. Vajon megéri-e nekem kockáztatni egy tök természetellenes magas fehérjebevitellel csak úgy passzióból? A válasz nekem egyértelmű: NEM.

Úgy tűnik, hogy olyan napi 1,8-2g fehérje/tskg még elég biztonságosnak mondható, úgyhogy eldöntöttem, hogy ennél feljebb nem fogok menni. Nem akarok kockáztatni, lehet ezért elítélni, de ezt már eldöntöttem, és úgy érzem, hogy ez a helyes.

Másik dolog, hogy pár hétig ''kajaundorban'' szenvedtem. Kb. minden kaja gondolata undorral töltött el, de főleg a fehérjedús ételeké: csirkemell, túró, tojás, fehérjepor... Ez rendesen felborította a kajálásomat.

Ez nagyon nehéz volt nekem, fogalmam sem volt sokszor, hogy mit egyek, és tényleg nagyon rossz volt az egész helyzet - úgyhogy több CH-t vittem be, a fehérjét pedig nem erőltettem, tényleg csak annyit ettem, amennyit kívántam. Néha a 80 g-ot sem érte el így a fehérjebevitelem.

Most kérdezhetnétek, hogy megbántam-e a szálkásítást? A válaszom egyértelmű NEM. Láttam, hogy milyen eredményeket lehet elérni egy jó diétával, és sporttal... Viszont tény, hogy kicsit kimerültem már a végére, és hát...

Most már tapasztalatból tudom, hogy nem sok értelme van a szálkásításnak hosszútávon. Ez arra jó, ha valamilyen alkalomra szeretnénk a legjobb formánkat hozni (pl. fitnesz modellek -> verseny, fotózás), de ez nem egy követhető életforma, és az eredménye sem tart örökké.

Na és akkor néhány kép, sok volt már a szöveg (és még az önértékelési zavaraimról és egyebekről nem is írtam).