Pár szó az akaraterőről

Akaraterő: ami nélkül nem fogsz lefogyni!

Ez elég durván hangzik, de sajnos igaz. Vannak olyan emberek, akik bármit és bármennyit ehetnek, és mégis jól néznek ki. Na, ez az ember nem én vagyok! Mégis folyamatosan abba a hibába estem, hogy úgy ettem, ahogy jól esett. Igen ám, de hiába enném én ugyanazt, mint például az unokatesóm - ő a legjobb esetben is tartaná a súlyát (vagy fogyna), én pedig híznék - ugyanattól az étrendtől!

De a barátomat is említhetném. És itt jön képbe az, amin Tomi értetlenkedett rengeteget a lifetilten: hogy lehet az, hogy ha egy nőnek komoly kapcsolata lesz, fél-1 éven belül felszed néhány kilót? (Igen, ez általánosítás, de sajnos gyakori!)

Elmondom én, hogy is van ez: gyere, rendeljünk egy pizzát, jaj én nem eszek nélküled csokit, éhes vagyok, főzzünk valamit este 10-kor... Stb. És arról még nem is beszéltünk, hogy egy együtt élő pár tagjai közül általában a nő főz :) És igen, alapesetben miért is főzne kétfélét? Tehát pl. mi van akkor, ha a Drága brassói aprópecsenyét kíván? Szeretjük Őt, tehát megfőzzük neki, és vele együtt eszünk...

És akkor a gyerek még szóba sem került... Nekem ugyan még nincs, de minden elismerésem annak, aki kisgyerek(ek) mellett le tud fogyni!

Bizony, pasi vagy család mellett sokkal nehezebb lefogyni. Aki egyedül van, esetleg egyedül lakik, az nyilván csak olyannal tölti fel a hűtőjét, ami belefér a diétájába - és olyanokat is főz! Na de ha együtt élsz valakivel, vagy családod van: ugye senki sem gondolja komolyan, hogy veled együtt fogják 70 napig enni a barna rizst párolt csirkemellel?!

És miért is kéne neki(k) ugyanazt enniük? Te fogyózol, nem ők. Szóval nyugodtan ehet a barátom túró rudit, meg gyrost, amennyit csak akar. De én nem!

Az igazság az, hogy férfi és nő teljesen más. Na jó, ezzel nem mondtam újat :) De TÉNY, hogy nem ehetjük ugyanazt ugyanolyan mennyiségben éveken keresztül, mint Ők! Vagyis igen, de annak rossz vége lesz...

Tény az is, hogy ÉN nem mondtam nemet a csokira meg a hamburgerre, szóval mindez csak egy szép nagy köteg kifogás, még akkor is, ha van benne igazság. A helyzet az, hogy ha fogyni szeretnél, rengeteg mindenről le kell majd mondanod. Vasakarat kell!

Lehet, hogy ez meglepő, de: lemondani könnyű! A nehezebb dolog inkább a rengeteg NEM kimondása lesz. Őszintén: könnyű otthon ülni egyedül, és lemondani a csokiról, ha nincs otthon egy kocka sem :) 

De mi a helyzet azzal, aki folyamatosan kísértéseknek van kitéve? (és úgy gondolom, hogy a többségünk ilyen) Itt vagyok például én. Most pár napot Pesten töltünk, ahol lépten-nyomon kajáldák, pékségek, cukrászdák, kávézók vannak...

Mindenhonnan áradnak a finom illatok. Aztán ott van Ő, aki most épp hamburgert eszik ebédre, mert úgy alakult :) És két vajas croissant-t vacsorára, felvágottal, mert épp azt kívánta. Meg ilyen és ehhez hasonló ezer helyzet.

Azt kell mondanom, hogy engem napi 3-4 kísértés minimum ér. Rengetegszer kell azt mondanom, hogy köszönöm, de NEM. 

Nem fogom azt mondani, hogy könnyű. Sőt, vannak könnyebb és nehezebb nem-ek is. Ma például elmentem egy Norbi Update bolt mellett - azt mondtam magamnak, hogy "nézd, még nem is tízóraiztál, talán bele lehetne illeszteni a diétádba egy ilyen csökkentett szénhidrát tartalmú péksütit..."

És ez kérem, kísértés. És talán a legkönnyebb önmagunkat becsapni! Mert - a példánál maradva - tudom, hogy nekem ez most nem fér bele, lehet az update süti akármilyen szuper összetevőkből, és akármilyen kevés kalória. Nekem ez most nem fér bele, mert én most a lifetiltet csinálom, azon belül is egy 1400 kalóriás diétát követek!

Szóval, figyeljetek oda magatokra, és kitartást! Sajnos akaraterő nélkül nem megy...