2012. március 11., vasárnap

A szomorú igazság: meghíztam!

Pedzegettem már a blogon ezt a szomorú tényt, de most kíméletlen leszek magammal, és leírom feketén-fehéren: meghíztam, nem is kicsit!

Gyakorlatilag visszahíztam mindent (12 kg - Úristen, leírni is rossz...), kb. 2 hónap alatt. Igen, ez tényleg szörnyű, és eléggé bosszant, hogy ez történt. Nem akarom mentegetni magam. Tényleg egy sorsfordító vizsga előtt álltam, és legtöbbször még éjszaka is tanultam, nem mozdultam ki, a végére majdnem be is csavarodtam. Igen, a vizsga meglett, DE ez nem jelenti azt, hogy fel vagyok mentve minden rossz alól, amit tettem.

Vizsgák, balhék, téli depi, stressz, és minden más - nem lehet ezeket okolni azért, ami történt. Nyilván nem segítettek hozzá, hogy egészségesebben éljek, de nem is ők tették a számba a csokit!

Nagyon mérges vagyok magamra, de ami történt, megtörtént. Ami még segíthet, az az, hogy tanulunk az esetből: nehezebb megtartani az elért súlyt, mint leadni. A másik pedig, hogy gyenge vagyok, és össze kell szednem magam :(

Elindult már valami, és tényleg igyekszem. Kezdetnek a böjti időszakban lemondtunk a barátommal az édességről. Eddig jól megy, viszont túlzásokba sem szeretnék esni. (Volt már az életemben ilyesmire példa, akkor 3,5 évig egyáltalán nem ettem csokit, és semmit, amiben akár egy csipetnyi kakaó volt - hogy ennek mi volt az értelme?!) 

Bevallom, hogy ez a hatalmas bukás az oka annak, hogy nem igazán írtam, de hosszas tépelődés után arra jutottam, hogy ennek a blognak továbbra is élnie kell. Jól csináltam? Igen! Elbuktam? El hát, nem is kicsit... 

Akkor mégis mi értelme van ennek az egésznek? Úgy gondolom, hogy nem sunnyoghatok el ezek után. Szeretném megmutatni, hogy tavaly nem hiába küzdöttem annyit. Azonban ezentúl sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetnem a lelki dolgokra, mert bizony nem véletlen, hogy egy hatalmas stresszhelyzetben pillanatok alatt sikerült meghíznom. 

Egy szó, mint száz: kezdjük újra!

8 megjegyzés:

  1. Nos ez nem jó hír. :( Az viszont igen, hogy nem adod fel és újrakezded! Nagyon drukkolok!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen! Mindenképp el kellett jönnie ennek, hogy újrakezdem, mert nem érzem így jól magam a bőrömben. Biztos van ebben a 74 kilóban valami, mert ''mindig'' itt kapok észbe :)

      Törlés
  2. Ne bántsd magad! Emberek vagyunk: hibázunk, de talpra állunk. És ez a lényeg!!! Én is voltam a blogom kezdete óta (67 kilóról indultam) 70 kiló is, az esküvő és a nászút után. Azóta eltelt egy év és soha nem voltam még ilyen jó formában. El kell fogadni, hogy ami megtörtént, megtörtént, nem tudjuk megváltoztatni. A jövőt viszont annál inkább. Kitartást!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen! Nagyon jól hangzik, amit írsz. Remélem egy év múlva én is elmondhatom magamról, hogy jobb formában vagyok, mint valaha :)

      Nagyon jól esik, hogy írtál, köszönöm! :)

      Törlés
  3. Én csak annyit mondok, hogy: HAJRÁ!!!!!!
    Sose késő!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!! Én is pont így gondolom, bár egy kicsit nehéz ezt a tényt elfogadni :/ Meg hogy alig férek már bele egy olyan nadrágba, ami majd' leesett rólam. Na, ez van, nem lehet örökké csak sajnáltatni magam :)

      Törlés
  4. Figyelj, innen szép nyerni :) Fel kell állni és folytatni. Én is elbuktam, naés? Most itt a gyönyörű idő, tavasz van, én is újrakezdem és majd tartjuk a lelket egymásban :) Na? ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ez nagyon igaz. Ha nem állok fel, csak rosszabb lesz :D Én most úgy tekintek erre, mint egyetlen választási lehetőségre, mert a további hízás nem opció. :)

      Mindenképp támogatjuk majd egymást, én tényleg nagyon örülök neki, hogy újra írsz (írunk) :)

      Megcsináljuk :D

      Törlés