Csütörtök, tehát tesi - tehát futás. Szerencsére délelőtt még jó idő volt, sőt, egészen megbántam, hogy pulcsit vettem a rövid ujjú pólómra. Most valamivel kevesebb időbe telt lefutni a távot, valószínű ez annak is köszönhető, hogy most nem egyedül futottam, hanem az egyik csoporttársammal. (~kb. 40 perc, de séta is volt benne)
Nem értem magam egyébként: annyira jól esik a sport, és minden téren jobb lesz tőle az életem, mégsem vagyok képes napi rendszerességgel beiktatni az életembe (most. máskor azért már sikerült...) Persze újból eljutottam a 0-ra, vagyis arra a kiindulópontra, hogy bizony, lelki okai vannak mindennek. Annak is, hogy miért ''nem akarok'' lefogyni - hát ezt így nagyon fura leírni, de valahol ez mégis így van.
Próbálom folyamatosan analizálgatni magam, és erre jutottam. Az okát is sejtem már, egyelőre azt nem tudom még, hogy mégis hogyan fogok ezen változtatni. Nehéz, sokkal nehezebb a lelki okokkal megbirkózni, mint bármi mással. Na de haladgatok :)
Szóval, ma:
Alulevési fázis: pár szem eper, kevés tökmag
Túlevési fázis: tegnap főztünk tárkonyos pulyka gombóclevest meg chilis babot, úgyhogy ma is azt ettük. A chilis babhoz lecsúszott pár szem pogácsa, szánom-bánom. DE! más édesség nem, úgyhogy most büszke vagyok magamra :)
Tartani is szeretném ezt az irányt, mert nekem nagyon nem szabadna édességet ennem. Nyilván úgy lenne a normális, hogy NÉHA, ha megkívánom, eszek egy kicsit, de sajnos ez nem így van, mert ha van, akkor úgyis eszek belőle. Szóval vagy nem eszem édességet, vagy túl gyakran. Most a ''vagy nem'' van soron (és remélem hosszútávon).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése