2011. június 29., szerda

Ki mondta, hogy könnyű lesz?

Az utóbbi X (túl sok, nagyon sok) napom így telt: fáradtan kelés ébresztőre, könyvtár, rövid ebédszünet, könyvtár, kicsi sport, alvás.

Teljesen ki vagyok készülve. Na jó, még bírom egy kicsit. De muszáj lenne még jobban megerőltetnem magam (bár már nem tudom, merre lehet ezt még fokozni).

DE! Tegnap is felkeltem korábban, hogy elmehessek futni (pedig aludhattam volna helyette...!), és most is szánok a futásra 1 órát az életemből (oda-vissza séta a pályához, zuhi, öltözés - ezekkel együtt). Mert tudom, hogy muszáj. Nem hanyagolhatom el magam, nem hivatkozhatok a fáradtságra és arra, hogy tanulnom kell. Tényleg kell. De 30 év múlva mit fogok magamról gondolni, ha visszanézek, és azt fogom látni, hogy kifogásokat keresve nem mentem el sportolni? És ugye számtalan olyan szituáció van az ember életében, amikor meg kell(ene) erőltetnie magát, hogy el tudjon jutni mozogni, vagy helyesen tudjon étkezni. Számtalan.

Mondhatnám azt, hogy ó jaj, én ezt most tényleg nem, de legközelebb megígérem, hogy... Honnan veszem, hogy legközelebb nem lesz még kétségbeejtőbb a helyzet?

(És sajnos szombat-vasárnap tényleg az lesz :///)

Úgyhogy most belehúzok, mert már minden bajom van a fáradtságtól és sok sok tanulástól, muszáj kiszellőztetnem a fejemet. És ha itthon maradnék, nem vagyok benne biztos, hogy nem inkább netezéssel tölteném-e azt az 1 órát tanulás helyett :) Pihenés címén :)

Hozzátenném még azért, hogy most csak 5 kört fogok futni. Ez még belefér ma, úgyhogy csináljuk! Ki tudja, mit hoz a holnap.

Szerk.: ez is megvolt :)) Nagyon jól esett, pont ez kellett most nekem! :)

2 megjegyzés:

  1. Annyira egyet értek ezzel a posztoddal.

    Nekem is vannak ilyenjeim, főleg vizsgaidőszakban, de annyival jobban megy a tanulás is, ha szánok egy kis időt és erőt a sportra.
    Annyi embertől hallom, hogy jajj, nincs időm/erőm, stb. [insert your kifogás here] meg tanulnom kell!
    És facebookolni meg nemtom mire annyira könnyen jut idejük.. Nem lehetünk magunkkal szemben ilyenek... Másokat becsaphatunk, magunkat nem.

    Úgyhogy Te csinálod jól, és 30 év múlva büszkék leszünk magunkra, ugyanúgy, mint amikor sikerült egy zsúfolt napba bezsúfolni egy edzést, mert ez az élet más területén is nagy önbizalmat fog adni ^^

    Bocsi, rámjött az írhatnék :)

    VálaszTörlés
  2. Ne viccelj :) Örülök neki, hogy írtál :)

    Egyébként nagyon igazad van! A facebook sajnos nálam is egy létező faktor: túl sokszor nézem meg, pedig igazából semmi sem történik... És ugye sok kicsi sokra megy. Egek, azt az időt mennyi minden másra használhatnám!

    A nincs időm / kedvem / erőm, blablabla szintén játszik sajnos.

    Tudod én úgy vagyok vele, hogy eleget kínoztam már az egészségemet, most már itt az ideje, hogy rá is fordítsak egy kis időt :) Úgyhogy hajrá nekünk! Majd meglátod, hogy 30 év múlva (is) milyen jó egészségesek leszünk :))

    VálaszTörlés